Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 445 nézve forrásául idézi Sebestyén érseknek és Ceba ispánnak a pannonhalmi templom felszentelése alkalmá val kiállított oklevelét (in dedicatione ecclesiae ab archiepiscopo Sebastiano et comité Ceba). Ebből az oklevélből azonban a hamisító csak a birtokjegyzéket használta fel. A formulákat kihagyta, hiszen azokat már a király kiváltságleveléből vette át. Igv a templom felszentelésének időmeghatározására csak egy támaszpont maradt meg : Sebestyén érsek. Annyi azonban bizonyos, hogy e második oklevél a királyi oklevél, azaz 1002 után bocsáttatott ki. Ha készen lett volna a kolostor birtok ínak hiteles összeírása a királyi oklevél kibocsátása idejében, okvetlenül bevették volna abba. A felszentelés idejének közelebbi meghatározására az első magyar érsek kérdését is bolygatnunk kell. A Gellért-legendánál elért eredményeink következtében ez a kérdés sokat vesztett rej -télvességéből. Domokos t. i. számba nem jöhet többé. Hiszen 1002-ben még helyettes kanczellár vo't. Ugyanebben az évben azonban Anastasius még pannonhalmi apát voit. Ez azonos a Sz. Brúnótól említett Radlával, nem pedig a meseritzi Asztrikkal. A Gellértlegenda Rasinának nevezi a pannonhalmi apátot. Sem Walter, sem Brúnó nem szlávok. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a szláv nevet különbözően ejtik ki és igyekeznek latin betűkkel kifejezni. Radia és Rasina kétségkívül egv és ugyanaz a személy. A pannonhalmi oklevélben nevezett három versenyző közül tehát csak Sebestyén jöhet számba. Ezt nevezi a Hartvik-legenda is első esztergomi érseknek. Itt már megint az a kérdés merül fel, hogy melyik István-legenda — a mai alakjukat értve — hitelesebb. A kérdés lényegét itt kikerülhetjük. Hiszen az egész világos, hogy az első érsekről szóló hely mindkét nagyobb legendában erősen interpolálva és megrontva maradt fenn. Okot szolgáltatott erre a két érseki szék közötti versengés. Asztrik körül folyik a vita, a ki az állítólagos küldöttséget vezette a pápához. A legenda maior és a lengyel István-legenda esztergomi érsekké teszik azért Asztrikot.1

De e helyen megmaradt egy kiváló kormeghatározó momentum. A legenda maior t. i. »electione canonica« megválasztottnak mondja Asztrikot, a mely kifejezést a Hartviklegenda megfelelő helyén is olvassuk.2 Ellenben Sebestyénről azt mondja Hartvik, hogy Sz. István tette érsekké? Látni való hogy ebben a mondatban a viszonyoknak megfelelő, tehát eredetibb, versio maradt fenn. Ez az átdolgozó kevésbbé radikálisan »javította« a végleg diadalmaskodó esztergom 1 Font. dorn. I. 17. és 73. 1. 2 Ugyanott, 17, és 43. 1. 3 Font. dorn. Ii, 47.