Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

436 MÜLLER FRIGYES. felejteni, hogy a hildesheimi évkönyvek nem eredetiek. Más elveszett évkönyvek felhasználásával készített compilatióval van dolgunk. Én azt gyanítom, hogy a coinpilator forrásában Magyarország megtérítéséről egy hosszabb tudósítás volt. Abban akadhatott a Márton-kápolnáról szóló mondatnak olyan helye, hogy egyéb útmutatás nélkül is csak Magyarországra vonatkozónak lehetett érteni. A compilator pedig, a ki rövidítette és összevonta ezt az őt nem nagyon érdeklő értesítést, nem vette észre, hogy az új összefüggésben az a mondat más értelmet öltött. Különben azt kellene feltennünk, hogy a tudósítás eredeti leírója rosszúl volt értesülve. Az évkönyvek nagy megbízhatóságát tekintve, ezen eshetőség nagyon valószínűtlennek tetszik. így hát Gyula tartományának megszerzését 1007'8-ra kell tennünk. És 1007-ben »Anastasius archiepiseopus Ungarorum« is aláírja a frankfurti zsinatról kiállított oklevelet,1 tehát Németországban járt. Ha meggondoljuk, hogy egy nagy tartomány megtérítéséhez és egyházi berendezéséhez sokkal több pap kellett, mint a mennyit az új pannóniai egyház nélkülözhetett, megérthetjük az érsek ezen útját. Gellértről elbeszéli Walter, hogy csanádi működése elején leginkább a jövevény papok szükségét érezte.2 Gyula tartományának egyházi berendezése idejében ez nem lehetett máskép. Papok megszerzésére azonban úgy földrajzi helyzetét, mint a két király közeli rokonságát tekintve, elsősorban Németország jött számba. Másrészt tudjuk, hogy Magyarországon is súlyt fektettek arra, hogy csak kifogástalan és püspöküktől ajánló levéllel ellátott klerikust fogadjanak be (V. ö. Sz. László I. törvényének 17-ik és a Kálmán alatti első esztergomi zsinat 21-ik paragraphusát). Mindezek után valószínűbb, hogy papok megszerzése czéljából rándult ki Németországba Ar.astastius érsek, mint azért, hogy részt vegyen a német egyháztestület belügyekkel foglalkozó zsinatán. Sokkal inkább el volt foglalva az új egyház szervezésével, semhogy kényszerítő ok nélkül ráérjen külföldi útra. Tehát ez is támogatja okfejtésünket. E szerint Sz. István Ajtonyt csak 1008 után győzte le. Az ellene való hadjárat azonban 1018 előtt már biztosan be volt fejezve. Ezen év előtt történt t. i. Si,ent Istvánnak Boleslav felett aratott győzelme, a kihez Sz. István nagybátyja menekült.3 Tliietmar kiemeli, hogy Sz. István evvel a »Procui«-val rendkívül jól bánt. Azt mondja, hogy ellenséggel való ily szelíd bánásmódról nem is hallott ezelőtt. Evvel jól összeegyeztethető, hogy Walter 1 DD. III., 172. 2 Endlicher, id. h., 221. 3 Thietmar IX. (VIII.), 4. (3.), SS. R. G. 1889., 241. 1.