Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

434 MÜLLER FRIGYES. tománvára vonatkozhatik, a mely, úgy látszik, Brúnó Magyarországból való távozása után, t.. i. 1007 decz. hava után került Sz. István hatalmába«.1 Ez azonban csak leplezése a nehézségnek. Ha »fekete magyarok« tényleg ugyanazt jelentené, mint leigázott magyarok, hosszabb időig tartott hódoltságra kellene gondolnunk. Sz. Brúnó tudósítása azt jelentené, hogy a legyőzött magyarok (épen) legyőzettek. Kétségtelen, hogy Brúnó határozott törzset és földrajzi fogalmat ért a rejtelmes név alatt, a mely az ő idejében közismert, volt, különben nem tételezné fel annak megértését II. Henriktől. De más tárgyi okból is csak Erdélyre vonatkozhatik Sz. Brúnó tudósítása. Brúnó végső czélja elejétől fogva, hogy Sz. Adalbert példáját kövesse és a poroszok zord országában hirdesse a szent igét. Nemes szász létére egyelőre meg nem közelítheti Poroszországot az elkeseredett harczok miatt, a melyek II. Henrik és Boleslav között folynak. II. Henrik Németországban szeretné őt tartani, de térítési buzgalma nem engedi s a király nagy boszankodására 2 keletnek indúl. Végre »a legvadabb pogányokhoz, a bessenyőkhez« igyekszik előnyomulni.3

Magyarországban már »hosszú ideig hiába« várt.4

Ö, a ki egyedüli urának Sz. Pétert vallja,5

a görög hitvallású orosz fejedelem segítségével éri el a bessenyők határát. Világos tehát, hogy Sz. István segítségével nem juthatott cl hozzájuk, azaz : hogy Erdély és a Tisza felső folyásának vidéke 1007 decz. haváig még nem volt Sz. István hatalmában. Viszont, ha Sz. Brúnó előbb »hosszú ideig hiába« várt, ez azt jelenti, hogy a hadjáratot Gyula ellen már tervezték és előkészítették. És alig múlt el egy éve, hogy Brúnó elment Magyarországból, azt írja : »hallottam a fekete magyarokról is ; megtérítették és mindnyájukat megkeresztelték ; ez alkalommal a miéink . . . nagy vétket követtek el«. Kétségtelen ezek szerint, hogy a fekete magyarok tényleg a Hungaria nigra lakói és hogy ez alatt Erdélyt és a Fçlvidék egy részét kell értenünk. Ebből kifolyólag 1007/8-ra kell tennünk a Gyula elleni hadjáratot. A hildesheimi évkönyvek azonban 1003-hoz beszéik el.6

Ügy látszik, hogy itt tévedés forog fenn. T. i. mindjárt 1 Id. h. jegyzet. 2 Giesebrecht, id. h„ 689. 3 Ugyanott. . 4 Ugyanott. 5 Ugyanott. 6 SS. R. G. 1878., 29. ad 1003 : . . . Stephanus rex Ungaricus super avunculum suum Julum cum exercitu venit ; quem cum comprehensisset cum uxore et filiis duobus, regnum eius vi ad christianitatem compulit. Sacellum sancti Martini dedicatur.