Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 429 és itten élő tanítványairól szóló tudósítások a Hartvik-legendából valók. A nagyobb István-legendák azt beszélik el, hogy Adalbert megkeresztelte az épen megszületett Istvánt és keresztatyja is lett. A Gellért-legendában erről nem olvasunk semmit. Ott párbeszéd közben megjegyzi Adalbert egyik tanítványa, hogy Adalbert Magyarországon járt és ez alkalommal Sz. Istvánt is oktatta. Tehát egészen különböző dolgokról van szó, és teljesen ki van zárva, hogy a Gellért-legenda tudósítása az István-legendák valamelyikéből származzék. Sőt úgy áll a dolog, hogy az István-legendák anachronismust foglalnak magukban. Adalbert, mint Sz. Brúnó egész világosan mondja, Prágából való második távozása után (azaz 994-ben) járt Magyarországon. Pedig 994-re semmikép sem tehetjük Sz. István születését, hiszen 997-ben már trónra került. Viszont a Gellértlegenda azon tudósítása, a mely szerint Adalbert, míg Magyarországon volt, oktatta a fiatal (parvulus) Istvánt, magában véve nem állít lehetetlent, sőt valószínű, hogy Adalbert épen a leendő királyra igyekezett befolyást gyakorolni. Kaindlnek legfőbb bizonyítéka, hogv a Gellért-legenda a Hartvik-legenda felhasználásával készült, az, hogy a »vita maior« a pécs váradi apátot Anastasiusnak nevezi. Az Anastasius— Asztrik identificatióból eredő hibákat már eléggé megvilágította K rácsonyi. Itt megelégszünk annak megállapításával, hogy a Hartvik-legendában ötször fordúl elő Asztrik és egyszer áll mellette »qui et Anastasius dictus est«. Furcsa dolog lenne, ha a Gellért-legenda írója a Hartvik-legendából épen kizáróan az Anastasius nevet fogadta volna el. Az a középkori szerzetes bizony alig sejtette, hogy majd a történetírók vitatkoznak Asztrik és Anastasius személye fölött. Még ha tudta volna is, inkább az Asztrik elnevezésre határozta volna el magát. Hasonlóan alaptalanok a többi kifogások is. A ki előítélet nélkül olvassa el a pécsi és székesfehérvári hosszú párbeszédeket, a prédikacziókról elmondottakat stb., nem fogja sohasem mondani, hogy itt koholmányról van szó. Csak ott találunk lehetetlen dolgokat, a hol Gellért hazájáról, útjáról és czéljairól van szó. Erről pedig már szólottunk. Azt is kifogásolja Kaindl, hogy a nagyobb legenda Imre herczeg oktatójává teszi Gellértet, és azt hiszi, hogy itt is az István-legenda utánzásáról van szó. Az író Adalbertből keresztelő helyett oktatót csinált és ennek mintájára teszi aztán Gellértet is Imre tanítójává, holott Imre legendája erről nem szól semmit. Bizonv furcsa hamisító lehetett íiZj íl ki két közkézen levő legendával szembehelyezkedett, hogy ravasz koholmányát hihetővé tegye !