Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 390

390 TÖRTÉNETI IRODALOM. emel ki a kor adataiból. Az említett képek Bajza működésének egyes ágairól plastikusak s nagyjában helyesek. Talán a legsikerültebb történetírói működésének jellemzése. Pár vonással kidomborítja a történetírás akkori főirányát, mely morális czélzatú volt : analógiákat keresni a múltban a jelen nemes törekvéseihez. Megemlíti, kik voltak Bajza forrásai s minő hazai szempontok befolyásolták történetírói munkásságában. Mindent egybevetve, azt hiszszük, a Bajzáról szóló irodalomnak mégis nyeresége e munka. Stilusa sokszor nehézkes, de sehol se unalmas. v. FOLYÓIRATSZEMLE. Rexa Dezső a Turul 1912. évi 2. füzetében czímeres leveleket közöl Árva vármegye levéltárából. Nevezetesebbek a Szontaghcsaládnak adott czímerlevelek, továbbá I. Lipótnak oklevele 1679-ből, a melyben megerősíti Árva vármegyének I. Rudolf által 1598-ban adományozott czímerét. Ezt, valamint az I. Lipót által adományozott pecsétet megerősítette V. Ferdinánd is 1837-ben. Lovag Bauer József u. ott az állami nemesi anyakönyvekről értekezik. Tárgyalva az ez irányú külföldi törekvéseket, kimutatja az ily jegyzőkönyvek összeállításának szükségességét különösen hazánkban. Wertner Mór a Turul 1912. évi 3. füzetében az esztergomi érsekek családi történetéhez közöl érdekes adatokat. V. Miklós érseket illetőleg (1358—1366) arra az eredményre jut, hogy a leghelyesebb megoldás, ha egyelőre Lévai-nak nevezzük. Szentpétery Imre u. ott »A datum és az actum jelentése az oklevelekben« czímű közleményében foglalkozik Riess Lajos erre vonatkozó elméletével, hogy t. i. a modern diplomatika Ficher és Sickel által megalapozott fontos alapelve, a nem egységes datálás elve hibás és elvetendő. Szentpétery kimutatja, hogy Riess elmélete tarthatatlan s a hazai oklevelekre nem alkalmazható. Benkó Imre a Turul 1912. évi 4. számában a Horvátországból a törökök elől Magyarországba költözött Dubraviczai Dubraviczkycsalád történetét közli a XVI-ik században. A Hottothyni György fia Györgytől származó később Dubraviczky nevet felvett (alias Horváth) családot Dubraviczky Márk emelte legmagasabbra. Márk már fiatal korában került I. Mátyás udvarába s csakhamar bizalmas embere lett Kinizsy Pálnak. II. Lajosnak is kedves embere, kamarás, majd főlovászmester volt s számos adományban részesült. Róth Viktor az Archaeologiai Értesítő 1912. évi 2. számában »Az egyházi kehely történeti fejlődése Erdélyben« czímen becses adatokat szolgáltat az ötvösség történetéhez.