Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 36 7 kezete tartotta fenn azokat szá munkra ; ő már feldolgozva találta őket, de sokkal körülményesebben, semhogy egyszerűen átvehetné. Csak ebből magyarázható előadásának egyenetlensége (onnan kezdve, hol áttér Gellért Csanádi működésére). A legközvetetlenebb jelenetek váltakoznak egészen sablonszerűekkel, a nélkül, hogy legalább kielégítő rhetorikai átmenetet találnánk. A sokszor említett helyen egész világosan különböztethetjük meg a különböző legendák rétegeit. A vita minor szerzője kivonatot készített a Walter-legendából és az istentisztelet czéljaira alkalmas rövid legendát igyekezett írni. Vájjon rendelkezésére állottak-e a mellett még más, talán ellentmondó, tud'ósítások, arról bajos véleményt mondani. Hiszen a Walter-legendából csak töredékek maradtak fenn. Azt azonban elárulja, hogy Gellértet nem ismerte. Elete és működése helyett inkább írói és szónoki hírét igyekszik kidomborítani. Ez magában véve nem feltűnő és biztosan volt szó róla a Walter-legendában is. Jellemző azonban, hogy a vita minor szerzője a szentnek ezen nagy tehetségeit a legsajátságosabb összeköttetésben hozza tudomásunkra.1 Feltűnő mindenekelőtt az az adata, a mely szerint hét éven át böjtölve és szónokolva egyedül Maurussal élt bakonvbéli remete -lakában. Walter elbeszélése szerint Bakonybél már kolostor volt, a mikor Gellért bevonult csanádi egyházmegyéjébe.2 így adják elő a dolgot a nagyobb István-legendák is.3 Es valószínű, hogy épen a Walter-legendából merítette az eredeti szöveg szerzője ezt az adatát. Akár a Hartvik-legendát, akár a legenda Stephani maior-t tekintjük eredetinek, mindkét esetben biztos, hogy az eredeti szöveg szerzője minden elérhető irodalmi forrásból merített és hogy rendesen ezen forrásainak egész tartalmát néhány szóval oly híven foglalta össze, hogy még ma is megismerhetjük őket. így tett ezen a helyen is. Ahhoz a mellékes tudósításához, hogy Gellért a bakonybéli kolostorban élt, hozzáfűzte életének rövid összefoglalását. Ezt csak egy legendából meríthette, de nem a 1 AA. SS. Sept. VI. 722. D. : . . . tumultum populi devitans, in eadem regione heremum, que vulgo Boel vocatur, petiit : ubi per Septem annos jejuniis, orationum exercitiis deditus, excepto Mauro monacho solus habitavit. — Ugyanott, 723. A : Quando enim Homo Dei de loeo ad loeum proficiscebatur, non quolibet iumento, sed modioo utebatur vehiculo, in quo sedens libros, quos ex Spiritus sancti gratia composuerat relegebat. 2 'Endlicher, id. h., 218 : . . . congregati sunt monachiae diuersis . . . monasteriis ... de Beel duo . . . 3 Pontes domestici, I, 25 : . . . rex . . . monasterium, quod bei r.uncupatur incipiens, omnibus donis ditavit. ubi monachus gerardus de uenetia ueniens, uitam contemplatiuam agere cepit. qui constitutione superna pontifex electus, post obitum sancti regis instanti disturbatione christianitatis lapidatus est. . .
