Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355

A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. I. Forrásainak elkülönítése. Kaindl, a ki behatóan foglalkozott Szent Gellért legendáival,1 két önálló szerkezetet különböztet meg : a legenda minor-t, a mely a XI. század végén vagy á XII. század elején keletkezett, és a legenda maior-t, a mely a XIII. században a kisebb legenda adatai alapján készült. Ennek az eredménynek a gyenge voltát ő maga is érezte, azonban kísérletet sem tett, hogy a nézete ellen felhozható aggályokat eloszlassa. Azokon a helyeken, a hol a két legenda előadása hasonlít egymáshoz, többé-kevésbbé szószerinti megegyezésről van szó. A nagy legenda többi részei önállóak. Ezekben találjuk azokat a közvetlen tudósításokat, a melyek a Gellért-legendát annyira megkülönböztetik ezen irodalmi faj modorától és a melyek fontos történelmi kútfővé teszik. Hogy mennyire félreismerte Kaindl a két legenda egymáshoz való viszonyát, legjobban mutatja a 10. fejezet, a mely Ajtony legyőzetését adja elő. A nagyobb legendának ez a helye — úgy a mint ott olvassuk — kétségkívül kortárstól származik. Van ennek egy kitűnő belső criteriuma. Chanadinus, a király hadvezére, győzelme esetére megígéri Szt. Györgynek, hogy kolostort létesít tiszteletére. Miután megnyerte a csatát, felépítteti a kolostort és görög szerzeteseknek adja át.2

Ez csak addig történhetett, a míg politikai óvatosság tette szükségessé a görög egyház hivőinek kímélését. Szt. István két nagy tartományt kerített hatalmába, a melyben a görög vallás el volt terjedve : Gyuláét és Ajtonyét.3 Mennyire kímélte a görögöket, mutatja a veszprémvölgyi görög apáczák számára kiadott oklevele. Minél inkább megerősödött a latin vallás, annál inkább el kellett tűnni a görög szertartás nyomának. Innen van az, hogy többi kútfőink nem tudnak semmit a 1 Archiv fiir österreichische Geschichte, 91, 1. kk. 2 Endlicher, Berum Hurigaricarum monumenta Arpadiana, 216. és 217. 1. 3 Századok, 1896, 199. kk. 23*