Századok – 1913
Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 321
A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK "VILÁGBAN. 337 főkapitánynak. Innét van, hogy sok szerencsés vállalkozásba bocsátkozhatott. Neki különben a végbeli kapitányok is sok kémjelentést küldöttek. Ezeknek egyike-másika még a törökök levelezését is ismerteti, s a bégek bizalmas beszélgetését is megírja. Az 1555. évben például a fejérvári bég igy szólott a maga kémjéhez : »Menj el te Moré János, szabadítsd meg az két török gyermeket, kik Gyulaffynál vannak. Osztán te leszesz igaz Moré János ! Ezeket penig megszerezvén, én minden hadammal az város alá megyek ; húsvét napjára virradóan az várost megütöm. Ti is akkorra onnan belül az kapura üssetek.«1 Amint az efféle jelentésekből láthatjuk, a mi főtisztjeink és végbeli kapitányaink igen sokat írnak a saját kémjeikről. Annál inkább hallgatnak azokról a kémekről, a kiket a török tartott a magyar végekben ! Bizonyos dolog, hogy a hallgatás nem azt jelenti, hogy a töröknek nem voltak kémjei, hanem egyedül azt, hogy a mieink csak akkor tudtak ezekről, mikor már tapasztalniok kellett terveik elárulását. Említők már, hogy a töröknek még hatholikus pap-kémjei is voltak. Nem is csoda, hiszen a kényesebb feladatok végzésére s politikai kémkedésre holmi jött-ment rácz pribéket nem igen alkalmazhatott ! Az alábbi eset is azt mutatja, hogy a török még előkelő urakat is alkalmazott kémekül. Az 1555. évben bizonyos Joan Pons de Granada nevű barczelonai spanyol urat fogtak el nálunk, a ki a budai basának a kémje volt. Ez az ember kitűnően beszélt magyarul, latinul, spanyolul és olaszul. Fényes ruhában, jól öltözött szolgákkal utazgatott mindenfelé — hogy gyanút ne keltsen. Pozsonyba vitték s ctt vallatták ki. A harminckét kérdést, melyre felelnie kellett, a magyar kanczellária •dolgozta ki.2 Néha-néha a mieinknek sikerült előkelőbb törököt arra venniök, hogy nekik kémséggel szolgáljanak. Takaró Mihály tihanyi kapitány írja 1555-ben, hogy Nyzán •csausztól kapja a híreket, a kinél bizalmasabb embere nincsen a budai basának. Nyzán csausz most azt izené, hogy a basa Várad ellen készül, pécsi Dervis bég Kaposvár ellen, Oroszlán bég pedig Pápa ellen. Nagy köztük a versengés és a veszekedés. 3 1 TJ. o. Török Ferencz lev. 1555 márcz. Pápa. 2 Cs. és k. áll. levélt. Hung. 1555 okt. 19. 3 U. o. 1555 juli 3. Ezt a veszekedést megerősíti Meznyánszky János palotai kapitány is. A kémjelentések alapján írja ő : »Oroszlán bég az basával öszveveszeti, azokáért, hogy az basát ide hijja. volt Palota , alá. . . . De Dervis bég arra hajtotta az basát, hogy az ű szomszédságába való várakra menne. Ezen való boszuságában Oroszlán bég magában eltekélte, hogy az ű maga hadával másfelül Koroknát megszállja.« (1555 szept. 2.) SZÁZADOK, 1913, V. FÜZET. 22
