Századok – 1913
Tárcza - Hampel József † Irta Nagy Géza 314
TÁRCZA. 315 Hampel jogásznak készült s 1870-ben le is tette a jogi tudományokból a doktori vizsgát, de nem annyira a jogi kérdések, mint mkabb a mult iránt érdeklődött. Tizenhét éves sem volt, midőn mint a pesti kir. gimnázium VII. osztályú tanulója — barátainak s osztálytársainak ajánlva kiadta 1866 május havában 32 lapra terjedő dolgozatát, a Die Folgen der Einführung des Christenthums in Ungarn cz. kitüntetett pályaművet. Ezt követte 1868-ban egy másik, a m. k. tud. egyetem által szintén dicsérettel kitüntetett pályaműve, A báni méltóság eredetétől kezdve napjainkig, mely a Rómer FI. szerkesztésében megjelenő »Győri Tört. és Régészeti Füzetek« utolsó részében látott napvilágot s aztán külön külön kiadásban is megjelent . A következő évben az egyetem bölcsészeti kara által Aquincum történetére kitűzött pályadíjat nyerte el. Ekkor másodéves jogász volt, de egyúttal Rómer FI. régészeti előadásait is hallgatta s azonfölül segédkezett neki a kevéssel előbb megindúlt »Archaeologiai Értesítő« szerkesztésében. »Egyik legszorgalmasabb hallgatóm és munkatársam«, mondja róla Rómer, midőn az Arch. Értesítő II. kötetében (1. füz.) közölte a pályázat eredményét az 1869 június 1-éről kelt bírálat egész szövegével együtt. Hampel ebben a művében, melyet átdolgozva 1871-ben az »Archaeologiai Közlemények« VIII. kötetének 3. füzete adott ki, már egészen a régészet terére lépett ; a fősúlyt a római föliratos emlékekre fektette, úgy hogy a bírálat szerint egy csaknem teljes »Corpus Inscriptionum Aquin•centium«-ot állított össze. Csakhamar ezután, 1870-ben Rómer mellé segédnek nevezték ki a M. N. Múzeum régiségtárába s ezzel aztán végleg meg volt pecsételve további sorsa : Teljesen a régészetre adta magát. Már 1873-ban segédőr»lett s a következő évben a régészetből is megszerezte a doktori diplomát. 1877-ben egyetemi magántanár az archaeológiából s egyúttal fölváltotta a nagyváradi kanonokká kinevezett Rómert a régiségtár vezetésében. Tulajdonkép már előbb is ő vezette az osztályt. Az a természet volt, mely erős akaratával uralkodott a környezetén s Rómer, kinek fáradhatlan buzgalma és lelkesedése országszerte fel tudta kelteni az érdeklődést a régészet iránt, de a kiben alig volt valami a bürokratából, a helyett bizonyos bohémszerű vonások jellemezték, talán maga sem vette észre, hogyan ment át lassanként, mindenféle kanapépör nélkül a vezetés ifjú tiszttársa kezébe, kinek pontossága és lelkiismeretessége ellen különben sem lehetett kifogása. Mi, a kik hatan-heten Rómer tanítványai közül ekkoriban a régiségtárban díjnokoskodtunk, nagyon hamar észrevettük ezt a helyzetet s míg Rómer közvetlensége szeretetteljes ragaszkodást váltott ki belőlünk, a hivatalos tiszteletet a nálunk alig öt-hat évvel idősebb Hampelnek adtuk meg, tőle tartottunk s nem Rómertól. Bizonyos, hogy a kissé érdes, csípős vo-