Századok – 1913

Történeti irodalom - Novotný; Václav: České Dějiny. Dilu I. čast l. Ism. Krajnyák Edvard 299

304 TÖRTÉNETI IRODALOM. ^ Közelebbről érdekel bennünket II. Mojmirnak, Szvatopluk fiának uralma is, különösen az, hogy Novotny az adatokat chronologiailag hogyan rendezi el. II. Mojmir átengedte Arnulfnak Pannóniát, a melybe Novotny szerint 894-ben a magyarok szörnyű pusztítások között rontottak be. Arnulf attól tartván, hogy a magyarok a bolgárokon (893) nyert véres győzelmük után megújítják pusztító betöréseiket, Pannónia védelmét Braclavra bízta. 895—896-ban a magyarok közvetetten szomszédai lettek a nagymorva birodalomnak, épen akkor, a mikor II. Mojmir és öcscse, Szvatopluk közt viszály tört ki. Az első magyar támadást (902) Mojmir teljes sikerrel visszaverte ugyan, de a támadások ismétlődtek, s a magyaroknak sikerűit a morva birodalmat megdönteni. Hogy melyik évben történt ez, nincs feljegyezve ; csak annyi bizonyos, hogy a nagymorva birodalom 908-ban már megszűnt. A tulajdonképeni cseh történetnél különösen a társadalmi szervezet analógiái érdekelnek bennünket. A tulajdonképeni cseh törzs az ország közepén telepedett meg s lassanként keresztülvitte a központosítás nagy művét. A cseh várrendszer az egyes törzsektől megszállott területeken közigazgatási czélból fejlődött. Novotn^ a várfőről (comes, helyesebben praefectus vagy praepositus, később castellanus), az oldala mellett működő bíróról (iudex) s egyéb tisztviselőkről szól, a kik közt a camerarius a herczegi pénzügyek kezelését végezte, a villicus a gazdasági ügyeket intézte. Részletesen ismerteti, hogyan keletkezett a törzsnemesség mellett egy újabb, hivatalnoki nemesi osztály, az osztatlan törzsbirtok mellett a személyi magánbirtok s ezzel egyetemben a szabad nép új társadalin iosztálya, meg a »heredes« azaz személyileg szabad földmívesek rendje, a kik saját telkükön önállóan gazdálkodtak és szerényebb vagyonuknál fogva társadalmilag alacsonyabb fokon állottak. A cseh nemzet jogainak fejtegetésénél a szerző kiemeli, hogy a fejedelmi absolutismus némileg korlátozva volt, a mennyiben a nemzet magasabb rétegei bizonyos befolyást gyakoroltak, a melyet idővel erősíteni, fokozni tudtak. A fejedelem fontosabb ügyekben a nemességből és a tisztviselői karból tanácsosokat hívott össze, colloqiumnak nevezett tanácskozó gyűlésre. Szélesebb alapon az összes szabad nép köréből (omnes Bohemi) jött össze a consilium (colloquium generale, synodus) gyakorlati czélból, pl. új törvények, vagy egyéb közérdekű fontos dolgok kihirdetésére, az új fejedelem bemutatására s üdvözlésére. Ugyanott mutatkoztak be az újonnan kinevezett püspökök is, a mely alkalommal a papságnak is szabad volt a gvülésen megjelennie. Idővel ezen intézményből valóságos országgyűlés fejlődött. Még csak azt említjük meg a mű magyar vonatkozásai közül.