Századok – 1913

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Török-magyar bajviadalok. Ism. Dr. Lukinich Imre 292

TÖRTÉNETI IRODALOM. • "293 kozásnak, úgy hogy Bécsben hazaárulásnak nézték ezt a barátkozást. A személyes viadalok lefolyását idővel kifejlett szokástörvény szabályozta. A viadalok bajrahívás-sal kezdődtek, a mely rendesen oly tárgyakkal történt, a melyek a vitézek szemében tisztességszámba mentek, mint pl. fegyver, toll, delicsizma, levél ; szerző ezeket a módokat külön ismerteti. Bármilyen volt azonban a kihívás módja, megtörtént, hogy a kihívó fél választ nem kapott ; ilyenkor »kötödző leveh-et írt, vagy Íratott ellenfelének, a mely azonban a vitézi becsületet még nem sértette. Sértő, ú. n. »mocskos vitézi leveh-et csak akkor küldtek egymásnak, a midőn a kötődző leveleknek sem volt hatásuk ; ilyenkor azután az erős sértést, bármennyire tiltották is a párviadalokat a feljebbvalók, többnyire nyomon követte a mérkőzés. Ugyanez volt az eredmény ak^or is, a midőn a levélváltások helyett rút és kihívó »ajándék«-kai. mint pl. rókával, róka- vagy disznófarkkal erőszakolták ki a viadalt. A kihívás természetesen még nem jelentette magát a bajviadalt, mert ahhoz mindenekelőtt a felsőbbség engedélye volt szükséges, már pedig a király csak akkor hagyta jóvá a mérkőzést, ha bebizonyítottan a vitézi becsület kérdése forgott koczkán. De ettől eltekintve, a vitézi bajvívások igen költségesek is voltak, mert a vitézi tisztesség e legszebb ünnepére csak díszruhában, jó lóval és szép fegyverrel indulhattak ; gondoskodni kellett továbbá hitlevélről, azok kicseréléséről ; meg kellett állapítaniok a viadal helyét és idejét is, a mi sokszor akadályokba ütközött. A tényleges találkozás alkalmával a felek »igazlátók«-a.t választottak, a kik a viadalt vezették s ügyeltek annak szabályos és kifogástalan lefolyására. A viadalok legenyhébb formája a kopjatörés volt, a midőn a felek közönséges fenyőfanyelű kopjákkal küzdöttek, a melyek a támadás alkalmával könnyen eltörtek. Ez volt az ifjak mulatsága. A komolyabb viadalok nehéz és erős bajvívó kopjával történtek s gyakran halálos kimenetelűek voltak. Mint Takáts említi, a törökök a személyes viadalokban a mieinkkel nem birtak ; a ránk maradt tudósítások szerint »ötven eset közül a törököknek a legjobb esetben csak egyszer sikerült a legyűrt magyar vitéz fejét magukkal vinniök.« Igen érdekesek a Takátstól felemlített és elbeszélt párviadalok, a melyeknek hősei : Pekry Lajos, Gyulafiy László, Magyar Bálint, Zolthay István, Kapitány György, Zrínyi Miklós, Bosnyák Márton, Farkasits Gergely, Túri György, a kinek híre Mesopotamiába is elhatott, Sibrik György stb. Kár, hogy az egyes mérkőzések részletes lefolyását nem ismerjük. A bécsi udvar kezdettől fogva sok akadályt gördített a viadalok elé, mert attól tartott, hogy azok a nagy hajjal létrehozott béke_kötéseket megbonthatják, s a bécsi udvar és a porta politikai viszonyára zavarólag hathatnak. Eleinte a páros viadalok szigorú