Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

24 SZENTKT.ÁRAY JENŐ. ben 25 évi béke jött létre a portával, melynek értelmében a temesí részek Temesvárral együtt továbbra is a szultánnak meghagyattak : valószínű, hogy Dzsáfer pasa pecsétőre Temesvárott maradt és itt gyászolta le urának elvesztét, mely idő alatt írta meg Dzsáfer történeteit is. »Mivel — úgymond — Dzsáfer kenyerén és jótéteményein annyi időn át táplálkoztam és a kegyét bírtam, napról-napra a felbuzdulás tüze mindinkább hevítvén keblemet, e történeteket leírtam.« A történetek végén védelmébe veszi Dzsáfert azok ellen, a kik őt mondották a zentai csatavesztés okozójának és temesvári kormányzatát önkénykedő zsarnoksággal vádolták. Dicséri Dzsáfer igazságosságát és ügybuzgó hivataloskodását, a mit — úgymond — az is bizonyít, hogy »számos bíráknak törvénytelen határozatait szemeik láttára tépte szét és ő maga mondott aztán igazságos ítéletet. A magas uralkodóházhoz küldendő leveleket maga irogatá és képvényeit szintén a saját kezével tette föl. Tanácsfőnökre sohasem volt szüksége.« A mi pedig a Dzsáfer zsarnokságát illeti, elmondja a pecsétőr, kiket és miért végeztetett ki. Az első, a kit halálra ítélt, Varadia várának parancsnoka volt. Ez az ember arra a hírre, hogy az ellenség Varadiához közeledik, engedély nélkül otthagyta a várat és gyáván megfutott. — A második, a kit kivégeztetett, egy temesvári »gazember« volt, ki abban az időben, mikor a császári had Belgrádot elfoglalta és egész Szófiáig nyomult előre, tekintet nélkül Temesvár szorongatott helyzetére, éjjelenként a külváros palánkjait kihúzogatta tüzelőfának, a helyett, hogy az erdőre ment volna magának fát vágni. — A harmadik eset Pini effendi kincstári magtárfelügyelőnek az esete. A magtárfelügyelő Ahmed nevű szolgájával lyukat fúratott a deszkákból épült kincstári magtár oldalán s éjszakánként gabonát lopatott onnan a saját használatára. A tolvaj elfogatván, azt vallotta, hogy urának beleegyezésével lopott. Minthogy Pini tagadott : felkutatták a házát s 80 temesvári kila kölest és búzát találtak nála, mely a magtárból való volt. A kincstár megkárosítása kiderülvén, Dzsáfer mind a két tolvajt egymással szemközt felakasztatta. — A negyedik halálos ítélet a mohamedán törvény szigorú rendelkezése szerint mondatott ki. Volt ugyanis Temesvárott egy Mária nevű keresztényből mohamedánná lett magyar nő, ki török férfival lépett házasságra. Később megtagadván mohamedán vallását, ismét magyar női ruhát öltött és a temesvári kuruczokkal adta össze magát. Viszonya fölfedeztetvén, minthogy keresztény női öltözetben fogták el, Dzsáfer a hitehagyottat zsákba varratta és a vár alatt elfolyó Temesbe dobatta. »Három év alatt — mondja a névtelen pecsétőr — éppen csak ezt a négyet végeztette ki Dzsáfer, több egy sincs«.