Századok – 1913

Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 265

280 TAKÁTS S. A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK VILÁGBAK. volt, s a ki mint kurir és mint kalauz harminczkétszer fordult meg Konstantinápolyban . . . íme néhány szó a régi világ kalauzairól. Valami sokat nem igen lehet róluk írnunk, mert írott emlékeink ugyancsak keveset szólnak róluk. Tagadhatatlanul érdekes és ügyes emberek voltak ők, a kikről nem ártana többet is tudnunk. Hiszen a régi hadviselésben ők pótolták a földképeket, ők szolgáltak tolmácsokul s igen gyakran kémekül is. Igaz ugyan, hogy sok bajt is okoztak mikor a legnagyobb ellenségünknek szolgáltak, de hát ezt az idők és a viszonyok hozták magukkal. Régi magyar mondás, hogy a szegénység nagy emberséget gyaláz ! Es ez a közmondás nagyon illik a kalauzokra. A hódoltság korában nehéz volt a kenyérszerzés, s a nyomorúság olyanra is rávitte az embereket, a mit tűrhető mód mellett meg nem tettek volna. Különben is a török hadak kalauzai — még ha magyar nevűek voltak is — nem magyarok voltak. A Balkán félszigetről bevándorolt szláv népek terjesztették el nálunk a kalauz szót, s ezek szolgáltak a töröknek is kalauzokul. A magyar név itt nálunk ragadt rájuk. Nem voltak ők magyarok, csak szolgáltak valamelyik végházunkban, a hol időjártára minden idegen katonának magyar nevet adtak, még ha nem is ínyük szerint esett ez az elkeresztelés. A legtöbb közűlök úgy lett török kalauzzá, hogy rabbá esvén, kényszerítették a kalauzságra. S a szegények mit tehettek egyebet ? Ordítaniok kellett ; mert a farkasokkal laktak. TAKÁTS SÁNDOR.