Századok – 1913

Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 265

A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK VILÁGBAN. 269 Ez a vezetés náluk nem járt holmi hadi ismeretekkel. A török hatalom terjedésével a balkáni népek jó része vándorbotot vett a kezébe, s bujdosva keresett magának új hazát. Mivel a török szökevényeknek (mazuloknak) tartotta, s ahol érte, ott vágta •őket : csak titokban, rejtett utakon, erdőkben és nádasokban folytathatták az útjokat. Ilyen viszonyok között a vezetőiknek elsősorban az utakat, a veszélytelen helyeket kellett ismerniök. Azaz a kalauzság mesterségének a fogásait kellett jól érteniök. A mint e költöző délszláv népek hazánk gyepűit átlépték, s melléktartományainkban új otthont találtak: egyelőre mit sem változtattak előbbi életmódjukon. Kóboroltak és fosztogattak, mint azelőtt. A vezetőiknek, tehát nálunk is leginkább a vidékeket, az utakat, a falvak fekvését s azon helyeket kellett ismerniök, a hol a zsákmánylás után meghúzhatták magukat. És az írott emlékeinkben csakugyan azt olvashatjuk, hogy a martalóczok, az uszkókok (mazulok), a morlákok, a jumbelliák stb. vajdái és harambásai elsők voltak az utak ismeretében. Ezért a török nem is hívta a vezetőiket vajdáknak vagy harambasáknak, hanem csak kalauzoknak. Még a mi hivatalos írásaink és egykorú leveleink is egynek veszik a vajdát, a harambasát és a kalauzt I1 Mindebből az tűnik ki, hogy a hozzánk költözött vlach népek elöljárói a kalauzkodáson kívül egyéb hadi ismerettel nem Igen dicsekedhettek. Mert magát a rablást, a lopást és az öldöklést nem mondhatjuk hadi ismeretnek. Már pedig a nevezettek írott emlékeink tanúsága szerint ennél több taktikai ismeretet nem igen hoztak magukkal. A miben később kitűntek, azt máinál unk sajátították el. A hazai viszonyok ugyanis —• ha jó későn is — de mégis más foglalkozásra kényszerítették őket. A horvát-szlavon és a dunántúli vidékeken kóborló martalóczok, uszkókok (vagy mazulok), niorlákok, jumbelliák jobbára rablásból és fosztogatásból élvén, a hol megjelentek, ott A töröknél is nagyobb veszedelmet hoztak a földre. E miatt mindenütt valóságos hajtóvadászatot tartottak reájuk. A mar-1 íme néhány adat a sok közül : Ungnad János irja 1555 május 26-án : Nachdem Michael Pribeg bei sieben monat lang den haramia so zu Heilig Kreuz liegen als ain vorgeer oder weywoda für gestellt.« (Steierországi tart. ltr. Kriegswesen 560. f.) — Székely Lukács írja 1552. január 30-án : »des sandschaken Mamhat aus Poschga wayda, ihr vorgeer und haubtmann gewest.« — Gabelmann írja 1595-ben a naplójában : •>ein wayda oder weegjührer.« — A steierországi rendek írják 1604. fcbr. 28-án : »haben sich undter solchen herausgekommenen Wallachen vili fürneme harumbasa oder weegführer« etc. (Landesarehiv : Kriegswesen 584. fasc.) Hasonló adatok vannak a laybachi levéltárban őrzött végvidéki katonai kimutatásokban •és mustralajstromokban.