Századok – 1913
Értekezések - DR. FRAKNÓI VILMOS: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban 247
AZ ELSŐ HABSBURG-KIRÁLY TRÓNRA JUTÁSA MAGYARORSZÁGBAN. 257 III. Zsigmondot külföldi útjaiban rendszerint magyar főpapok, zászlósurak és köznemesek tömegesen kísérték.1 Ez alkalommal is valóságos magyar tanács vette őt körűi, a melyben Hédervári Lőrincz nádor, a kit nemrég Prágában nevezett ki, az erdélyi vajda, a horvátországi bán, a főkincstárnok, a főlovászmester és több főispán foglaltak helyet.2 Ezek a haldokló király rendelkezésének megvalósítására felajánlották szolgálatukat, és deczember 9-ikén bekövetkezett halála után el voltak tökélve, hogy ígéretüket teljesítik. Elhatározásuk indító okai között személyes érdekükkel a politikai meggyőződés sugallatai találkoztak. A férfikor delén álló Albert herczeg megbízható jelleme, nyugtalan ambicziótól ment kötelességérzete, a politika terén szerzett tapasztalásai és hadvezéri képességei, Ausztria és Csehország részéről a törökök ellen is jelentékeny erőgyarapodást ígérve, a biztonság és rend áldásaival kecsegtették a nemzetet. Ellenben a tizennégy éves lengyel király trónraemelése az erkölcsi érzéket nélkülöző Borbála királyné és a Czilli-rokonság hatalomrajutásának veszedelmével fenyegette az országot. Kitűzött czéljuk elérésére a Znaimban együttlevő magyar urak nem haboztak az erőszak eszközeihez nyúlni. Hogy a lengyel pártot legfőbb támaszától megfoszszák és megfélemlítsék, az özvegygyé lett királynét, a vele tartó Ország Mihály főkincstárnokkal, foglyúl ejtették és a horvátországi bán őrizetére bízták.3 Azonban emellett a nemzet nagy érdekei iránt nem voltak közönyösek. Azt kívánták, hogy Albert és Erzsébet a nemzet választása alapján, nem örökösödés vagy királyi végrendelet jogczímén foglalják el a trónt ; továbbá, hogy az ország állami függetlenségét és szabadságát, a mely Zsigmond részéről sokféle sérelmet szenvedett, új biztosi ékok sánczaival erősítsék meg. Evégből abban állapodtak meg, hogy a koronázási esküvel, a melyre az uralkodók eddig is kötelezve voltak, nem elégednek mond valóban végrendeletet alkotott, kitűnik Albertnek 1438 január 2-án Raguzához intézett, alább idézendő leveléből. 1 E sorok írója a császári koronázásnál Rómában időző magyar udvari személyzetet, a vatikáni levéltár okiratai alapján ismerteti a Turul XI. kötetében. 2 Katona. História Critica. XII. 820. Fejér. X/7. 851—873. Raguzai Oklevéltár. 410. A Rozgonyi testvérek Znaimban kiállított okirata az országos levéltárban. 3 Thallóczi bán 1437 deczember 11-én Raguzához írt levele. Jorga. Notes et extraits pour servir à l'histoire des croisades. (Paris. 1899.) II. 346. Egy deczember 16-án Kaadenból Égerbe írt levél. Wostry. II. 144. SZÁZADOK. 1913. IV. FÜZET. 17
