Századok – 1913
Értekezések - DR. FRAKNÓI VILMOS: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban 247
AZ ELSŐ HABSBURG-KIRÁLY TRÓNRA JUTÁSA MAGYARORSZÁGBAN. 251 gosságot vet az a körülmény, hogy soraikban helyet foglaltak a király külföldi kegyenczei, az olasz Scolari és a lengyel Stibor, a kiknek méltóságokkal és adományokkal elhalmozása egy év előtt a nemzeti fölháborodás kitörésének fő oka volt. Az alattvalói hódolat nyilatkozatai, a melyek Zsigmondot fogadták és hivatva voltak a történteket vele feledtetni, őt a fejedelmi önkény újabb tényére bátorították föl. Az esküt, a melylyel az ő felszólítására a rendek egy része magát Jodok irányában lekötötte, érvénytelennek nyilvánította, azzal a megokolással, hogy az őrgróf a magyar trón elfoglalására méltatlanná vált. Egyszersmind a bécsi szerződés megállapodásain is önhatalmúlag túltette magát, és azzal az előterjesztéssel fordúlt a gyűléshez, hogy fiu hátrahagyása nélkül bekövetkező halála esetén, örököséül Albert herczeget ismerje el, a nélkül hogy a többi osztrák herczegekre az örökösödési jog kiterjesztését kívánná. Az egybegyűlt rendek készséggel hajoltak meg kívánsága előtt, sőt hozzájárulások kifejezésére olyan formát használtak, a mely a szolgai megalázás jellemvonásait viseli magán. A helyett, hogy Albert herczeg föltételes trónöröklési jogát maguk állapítanák meg, a királyt fölhatalmazták, hogy ő a magyar királyságot a herczegnek »adományozhassa«. Ekkor azután Zsigmond okiratban kijelentette, hogy »tekintetbe véve az Albert herczeg részéről tapasztalt hűséget és szeretetet, úgyszintén a vele fönnálló sógorságot és barátságot, Magyarország Ö3szes főpapjai, zászlósurai és előkelői tanácsára, a magyar királyságot neki adományozza«. A rendek pedig egyenként, az evangéliumra letett esküvel, magukat, örököseik nevében is, arra kötelezték, hogy ha a megjelölt eset bekövetkezik, Albert herczeget »örökösödési jogon1 Magyarország királyának elfogadják és megkoronázzák«. Mindezt pedig a Habsburgok által mai napig gondosan megőrzött okiratba foglalták, a melyen a jelenlevők mindegyikének pecsétje függ.1 1 Túrba (Geschichte des Thronfolgerechtes in allen Habsburgischen Ländern. Wien. 1903. 321 1.) érthetetlennek tartja az örökösödési jogra való utalást, mivel Albert herczeg atyja Zsigmond testvérét birta ugyan nőül, de ő nem ezen házasságból származott. Az örökösödési jogot a rendek azon elhatározása állapította meg, hogy Zsigmond fiu hátrahagyása. nélkül bekövetkező halála esetén Albertet fogják trónörökös gyanánt elfogadni és megkoronázni. Túrba egyébiránt a rendek okiratának lényeges passusát hibásan adja. Az eredeti okiratban és Kurznál, a kit idéz (Geschichte Österreichs unter Albert IV. Linz, 1830. 227 1.), így áll: »jure hereditario devolvatur«, Turbánál pedig így áll: »ex jure hereditario.« Az ex szóoska egy már a rendek határozata előtt fennálló örökösödési jogot állapíthatna meg.
