Századok – 1913

Értekezések - DR. FRAKNÓI VILMOS: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban 247

248 R\ FRAKNÓI VILMOS. Azonban szövetségesük, a német birodalom hatalmának visszaállítására és saját dynastiájának megalapítására irányuló törekvései közepett, a magyar állam erejének gyarapítását nem tartotta kívánatosnak. Csehországra Otakár fiának örökösödési jogát elismerte, Ausztriát pedig a saját fiának adományozta ; sőt IV. László halála után megkísérlé Magyarországot, koholt jogczímen, Ausztria herczegének birtokába juttatni. Tervét a magyar nemzet, III. Endrét trónra emelve, hiúsította meg. Az Árpád-ház férfiágának kihaltakor a nemzet első trónjelöltje Venczel volt, a kire Csehország koronája várakozott. Az ő visszavonulása és néhány évvel később a Przemisl-ház kihalása, újból a Habsburgoknak nyitott kilátást Csehország és Magyarország trónjaira. Albert herczeg német királylyá megválasztatván, egyik fiának adományozta Csehországot ; másik fia pedig III. Endre leányát jegyezte el, és mivel ez kolostorba menekült, Trencséni Csák Máté leányával tervezett házasság útján kereste a nemzet rokonszenvét és támogatását. Mindazáltal az Anjou-ház megszilárdította uralmát Magyarországban, Csehország pedig a német trónra fölemelkedett Luxemburgi-ház uralma alá került. Az utóbbi mintegy örökség gyanánt átvette elődeinek nagy terveit. Az Anjou-, Habsburg- és Luxemburg-házak országainak egy uralkodó jogara alá jutását örökösödési szerződésekkel és házassági combinatiókkal IV. Károly császár készítette elő, fia pedig merész politikájának meglepő fordulatokban nem szűkölködő útjain a megvalósításhoz vezette.1 I. Zsigmond király, alighogy neje, Mária királyné, gyermektelenül sírba szállott (1395), újabb házasság kötése végett tárgyalásokat indított ; de ezeknek eredményét be nem várván, egyidőben azon volt, hogy arra az esetre is, ha fiu hátrahagyása nélkül talál elhalni, a magyarországi trónt a saját családja, a Luxemburgi-ház részére biztosítsa. Az 1396-ik év márczius elsején esküvel kötelezte magát, hogy »mielőbb oly intézkedéseket fog tenni«, a melyekkel lehetővé váljék, hogy a jelezett esetben bátyjára, Wenczel, római és cseh királyra szálljon a magyar korona.2 1 A bevezető sorokban jelzett eseményeket tüzetesen fogom tárgyalni »A Habsburgok politikai összeköttetései Magyarországgal a mohácsi vész előtt« czímű munkámban, a mely a jelen dolgozat egyes részeivel is bővebben foglalkozik. 2 Pelzel: Lebensgeschichte des Königs Wenceslaus. (Prag, 1790.) II. Urkundenbuch 10.