Századok – 1913
Értekezések - DR. LUKINICH IMRE: Az erdélyi fejedelmi czím alakulásának története - 94
108 UK. LUKIXICH IMRE. tételektől. Ferdinán il környezetében természetesen Ulég kevesebb készség volt engedményekre, mert eddigi álláspontjához következetesen, de a legutóbbi javaslatok tartalmától függetlenül, most is azt követelte, hogy János Zsigmond és törvényes leszármazottai elégedjenek meg Erdély birtokával és az erdélyi herczegi czímmel ; ismerjék el a magyar korona fennhatóságát, kötelesek legyenek hűségeskü letételére ; ha János Zsigmond fiutód nélkül halna el, Erdély Ferdinándra és utódaira szálljon stb.1 A lengyel követek joggal kifogásolhatták, hogy a május 19-iki válasz oly területre kalandozott, a mely ez idő szerint teljesen kiesett követi megbízatásuk hatásköréből ; épen ezért a további tárgyalások ideiglenes felfüggesztését s csak félesztendei fegyverszünet kötését javasolták, hogy a statusquo mindaddig biztosítva legyen, míg János Zsigmond részéről újabb utasítás nem érkezik.2 A bécsi udvar a javaslathoz hozzájárulván, a fegyverszünet deczember elsejéig tartó érvényességgel valóban létrejött, de azzal egyidejűleg a tárgyalások is megszakadtak.3 Az a bizonytalanság, a melyet az évek óta eredménytelenül húzódó béketárgyalások nemcsak Erdély közjogi helyzetében, hanem magában a közvéleményben is létrehoztak, főleg azonban az újból meginduló egyezkedési kísérletekkel egyidejűleg napfényre jutott IValkai—Forró-féle összeesküvés , a mely Ferdinánd érdekében és János Zsigmond ellen akart hangulatot teremteni,4 a gyulafehérvári udvar külpolitikájában váratlanúl változást idézett elő. Az időnként megújuló forradalmi törekvések okát János Zsigmond abban kereste, hogy Erdély és a magyar királyság viszonya közjogilag nincs rendezve, viszont kétségtelennek vélte, hogy a békés fejlődés és megerősödés alapfeltétele a közjogi helyzet végleges rendezése, ha kell, akár engedmények árán is. Innen van az, hogy a június 18-án a lengyel követeknek küldött újabb javaslataiban körvonalozott mérsékelt feltételek közt a királyi czíinről való lemondás is helyet foglal, a melynek ellenértékeként János Zsigmond mindössze a következő czímhez való hozzájárulását kívánta : »Joannes, sermi Joannis, regis Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae etc. films, Dei gratia Princeps Transsylvaniae«. Ferdinánd azonban kötelezze magát arra, hogy János Zsig-1 1564 május 19-ki válasza a követekhez. Fogalmazványban u. ott. 2 1564 május 27-én ugyanazok részére adott válasz. Fogalmazványban u. ott. 3 A Ferdinándtól 1564 május 26-án, Jáncs Zsigmcndtól június 18-án a fegyverszünetre vonatkozólag kiállított okiratok eredetiben és fogalmazványban a bécsi áll. ltár. Hung. 1 Erd. Orsz. Emi, II. 170 és 233—36 11.
