Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

90: dr. báró nyáry albert. Verone« »Auguste sans terre«-nek nevezi Ágostont, a kinek hívei ügyesen a herczeg előnyére használják fel az igazi, vérből származó herczegnél használatos ezen régi kifejezést, és büszkén fogadják el az elnevezést a Crouy herczeg számára. A trónkövetelő turini udvara mindinkább nyer fényben, kiterjedésben. Már nemcsak a magyar emigránsok voltak a mindennapi vendégek a dús lakomáknál, hanem az olasz, franczia és lengyel elégületlenek is népesítették a herczeg körötti állandó gárdát. A városban mindenki ismerte a »Principe Unghareset«, a ki barátságos, leereszkedő, bőkezű volt mindenkivel szemben. A fekete lovak által vont hintó előtt tisztelettel emeltek kalapot, ha abban az ősz herczeg ült, carnevalkor pedig az ő lakosztályának nyolcz balkonja volt virággal, gyümölcsökkel, czukorkákkal leginkább telve, hogy a konfetti színes csillagocskái, meg a serpentinek kígyózó szalagjaival együtt repüljenek az ujjongó tömeg közé. Maga a jólelkű herczeg gyermekes örömmel dobálta ajándékait a népnek, örülve, hogy másoknak is örömet csinálhat velük. De nem sütkérezett az öreg herczeg a népszerűség sugarai között tétlenül, hanem dolgozott, fáradt, pihenést nem ismerve maga is. Tervezett, tárgyalt, czikkeket írt, levelezett, a mint azt a szükség megkívánta. Gyakorta egész váratlanúl Párisba kellett sietnie, ha a császár, vagy a »vörös herczeg« beszélni óhajtottak vele. Aztán itt voltak leányai is, a kiknek sorsáról gyakran kellett személyesen meggyőződnie. Mintha nem is hetven év súlya nyomta volna már ! Nem félt a fáradalomtól, mert hisz még egészen fiatalnak tartotta magát atyja, nagyatyja és többi ősei mellett, a kik között igen sok érte meg a nyolczvanadik születése napját. Különben is nagyon sok gondot levett vállairól b. Nyáry, a ki éppen ezen időben már állandóan mellette tartózkodott, s olyan önfeláldozással, buzgalommal intézte a herczeg dolgait, s vigyázott ennek minden érdekére, mintha nem is titkára, hanem gyermeke lett volna. Nyáry végezte a bizalmas levelezést, tartotta fenn az összeköttetést a párthívekkel, s toborozta az új barátokat. Ezek közül Kápolnay P. István 1862-ben egy nagyon kis alakban nyomtatott füzetet írt,1 a melynek előszavában tiltakozik ama feltevés ellen, hogy ő a herczeget, mint trónkövetelőt akarná bemutatni, mert ez ellen a népsouveraínítást hangoztató és valló Ágoston maga tiltakoznék legelső sorban, de hiszi, hogy »ha egykor azonban a beláthatatlan gondviselés a magyar nemzetet oly viszonyba hozná, hogy az a szent koronájával szabadon rendelkezhetnék, az új király általános szavazás útján lenne választandó, mely alkalommal »Árpád egyenes leszármazója« minden esetre 1 Az Árpádok élnek még. Irta : Kápolnay István, Turin 1862.