Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 806

TÁRCZA. 807 ban az önkényuralom eszméivel telve el már csirájában heves és reális gyűlöletet érzett minden szabadabb mozgolódás iránt. így a magyarországi beavatkozás már eleve el volt határozva, >>Bizonynyal nem avatkoznám be — írja a czár Paskevicsnek, — ha nem látnám Bem és más gonosztevők személyében .... nemcsak Ausztriának ellenfeleit, hanem minden rend, az általános biztonság ellenségeit, a gonoszság megtestesülését szó­val olyanokat, a kiket a saját nyugalmunk érdekében ki kell irtani.« Ezután az orosz emlékiratok felhasználásával igen érdekesen jellemzi a hódítók lelki állapotát. Az orosz politika, hogy a katonaság előtt némileg igazolja a hadjáratot, a magyarországi szlávok elnyomását hozta fel okul. Azonban közlegény és tisztikar egyaránt tisztában voltak azzal, hogy csak egy fel­sőbb akaratnak engedelmeskednek. A történeti igazság kedvéért meg kell jegyezni — írja a szerző —, hogy a szláv hazafiság egyáltalán nem szere­pelt a katonaság lelki állapotában s midőn Görgey a körülmények kény­szerítő erejének engedve letette a fegyvert, mindnyájan tisztában voltak, hogy csak Ausztriának tettek szolgálatot. Az emlékiratok szinte úgy emlé­keznek meg a fegyverletétel utáni viszonyról orosz és magyar közt, mint amilyen a szövetségesek s barátok között szokott lenni. Ezt lélektanilag a katonaság fentebbi gondolkodásmódjával, az osztrákok embertelenségé­vel, a magyar foglyokkal való személyes érintkezéssel s az általános emberi részvéttel magyarázza. — A szabad eszmékkel való közvetlen érintkezés az orosz reakcziós politikára mindig veszedelmet jelentett. Ezek a tiszti emlékiratok pedig valóban oly meleg és részvétteljes hangon szólnak a meghódított ellenfélről, hogy szinte megértjük Miklós czár félelmét, midőn Paskevicsnek azt írta, hogy rögtön vonja ki seregét Magyarország határai közül, «a forradalomnak ebből a tűzfészkéből«. Domanovszky Sáridor, Árpád-kori tört. kútfőink fáradhatatlan búvár­lója, alapos tanulmány keretében foglalkozik azon kapcsolatokkal, a melyek a Kézai Simon munkáját összefűzik a vele rokon krónikákkal. (Ungarische Bundschau, 1912. I. sz.) Fóti Ixijos a Gog és Magog körül szövődő monda elterjedésével, tör­ténelmi és földrajzi értékével foglalkozik azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutott hozzá Béla király névtelen jegyzője. (Ungarische Rundschau, 1912. 1П. sz.) Gálos Rezsó részletesen kimutatja, hogy Jókai Cserei Mihály Histó­riájának mely részeit használta fel »Erdély aranykora« cz. regényében. (Erd. Múzeum, 1912. 239—43.) Gombos Albin Péter magyar király trónraléptének és bukásának körül­ményeit vizsgálja a kútfők és az általános viszonyokból levonható következ­tetések alapján. (Ungarische Rundschau, 1912. II. sz.). Heilborn Ernő a Deutsche Rundschau 1911. évi áprilisi számában (271. 1.) Novalis-Reliquien czímen a romantikus német költőnek egy pár eddig ismeretlen levelét közli. Ezek közül az egyik érdekesen jellemzi Char­pentier Júliát, Hardenberg későbbi jegyesét és báró Podmaniczky Károly

Next

/
Thumbnails
Contents