Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785

801 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. tartja a veszprémi székesegyház alapítójának. Gizella tehát magyar földön öregedett el, itt halt meg és itt temetkezett el. A passaui sírkő egy 1095-ben elhunyt Gizelláról beszél ; az pedig az 1038-ban elhalt Szent István felesége nem lehetett, annál kevésbbé, mert a történelem minden kútfeje szerint első királyunk túlélte nejét. Mindebből az következik, hogy a passaui sír nem az első magyar királyné porait takarja ; a magyar főpapok tehát nem a kellő helyen mutatnák meg áldozókészségüket, ha a passaui emlék mennél nagyobb díszére adakoznának." Első alkalommal van szerencsém igénybe vehetni a »Századok« hasábjait. Talán az összefüggésnél fogva, mely az érdekes helyreigazítás és a »Századok« bírálata közt tárgyánál fogva van, megbocsátható, ha azt a kérésemet terjesztem elő, hogy legyen szabad nem az érdekesség, hanem a »helyreigazítás« ellen következő észrevételeimet közölni a »Századok«-ban. 1. Bonfini a fölött töprenkedve, hogy László király házas volt-e, ez előtte mégis »elég bizonyos«-nak tűnik fel már csak »valamely a veszprémi bazilikában azon sírra írt epitaphiumból is, melybe valamely püspök Gesla és Olhait királynék csontjait összeszedette. A vers így szól : » .. László, Pannónia szent királyai hitveseinek itt nyugszanak csontjai«. íme ez Bonfininak, a László házas vagy nem házas voltára vonatkozólag mellékesen tett megjegyzéséből merített döntő bizonyíték ! Krónikáink mit sem tudnak István, mit sem László feleségének sírjáról. De Bonfini »valamely« csonka epitaphiumról (nem tudjuk, megvolt-e, látta-e vagy csak hallott róla), melyen azonban nincs sem István, sem László felesége megemlítve, következtet a sírra (nem tudjuk, megvolt-e még az, látta-e a sírt vagy csak hallott róla), melybe »valamely« püspök tette a Fehérvárt eltemetett István és a Váradon eltemetett László feleségének »összeszedett« csontjait. Tehát Magyarország legnagyobb királyai hitveseinek Veszprémben eltemettetéséről, sírjairól, csontjaiknak később történő összeszedéséről csak egy állítólag létezett későbbi epitaphiumnak már Bonfini idejében nem létezett töredéke, melyet senki nem látott, melynek szövegét senki nem olvasta, az ellenmondást nem engedő bizonyíték ! Azt hiszszük, hogy a nagy megbízhatóságra igényt különben sem tartó Bonfininek az az állítása, hogy már nem létező és általa nem látott kődarabokon Gizella és Olhait nevei lettek volna, mint ezt később Pray is elfogadja, nem bizonyíték az ellen a passaui sírkő ellen, melyen az áll, hogy Szent István felesége itt van eltemetve. 2. A mi a makranczi, nem sírkövet, hanem emlékkövet illeti, erről is van tudomásom, mert ezt a követ én mentettem meg az enyészettől, boldogult Mvskovszkv és Fodor Sándor, ez idő szerint kassai