Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785
793 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. távol eső Passauban István ... özvegye . . . felvette a niedernburgi apáczák ruháját ? ! Egy ilyen adat többet nyom a kritika mérlegén, mint száz Aventinus ! De erre nem is szoktak hivatkozni a passaui ügyben buzgólkodók.« Bevallom, valóban nehéz feladat reám nézve vitába bocsátkoznom azzal, ki Ambrózy Ferencznek kikölcsönzött és leeresztett sisakja alatt támad azért, mert oly merész vagyok azokhoz csatlakozni, kik azt hiszik, hogy Gizella Passauban halt, meg és ott temették el. Nehéz feladat nekem, ki a MG. SS., a MG. LL., a Th. M. SI. M. és nem tudom még hány kabalisztikus betű labirintjeiben járatlan vagyok és a mindennapi munka nem enged időt, hogy tanulmányokat tegyek és a történetírók arzenáljához folyamodjam védelemért. Ügy vagyok, mint a készületlen török rég felfegyverzett elleneivel szemben. Szerepem ugyan csak abból állott, hogy bátor voltam a »ponyvajellegű irodalmi« jelzővel megtisztelt, >>a valami új mesét koholó« Aventinus véleményében osztozók közé sorakozva Schmid kir. conservator művéről szólani. Ambrózy Ferencz azonban arról a nagy magaslatról, melyre a »nagyhírű reichenaui kolostor nagyképzettségű Hermann« tanúságának aeroplánján felemelkedett, ledobja Hermanuus bombáját, mely azzal az argumentummal van megtöltve, hogy Gizella »megöregedett«, mi szerinte világosan ellentétben áll azzal a lehetőséggel, hogy Gizella Passauban halt meg, és ez a bomba egyszerre nemcsak 100 Aventinust semmisít meg, hanem mindazokat, kik vele és azokkal is, kiknek értesítéseiből Aventinus merített, bátorságot vesznek maguknak azt hinni, hogy Gizella azon amoenitások elől, melyekben István halála után bő része volt (maga Péter, az ő pártfogoltja záratta be és rabolta ki őtet), a mint illő és kedvező alkalom kínálkozott, visszament Németországba. Nehéz feladat védekeznem, mert nem tudom, hogy az Ambrózy leeresztett sisakjával takart fej az ő arzenáljában még hány bombával rendelkezik, hogy lesújtsa azokat, kik úgy vélekednek, hogy talán Koller veszprémi püspököt sem a »ponyvajelleg« (bár sokszor a ponyva becseset tartalmaz), sem nem »az új mese koholása« indította arra a szándékra, hogy Gizella hamvainak Passauból Veszprémbe hozatala iránt tegyen lépéseket. Mindazáltal — beismerve gyöngeségemet — válaszolok a leeresztett sisakú tudósnak az általa kijelölt alapon. Válaszom a következő. Azért, mert akadnak Passauban és Magyarországon is, kik ahhoz a véleményhez csatlakoznak, mely szerint Gizella Passauban temettetett el, hol egy sírkő azt mondja, hogy Gizella itt van eltemetve, úgy gondolom, szemrehányás őket nem illetheti meg, még ha az a passauiak »házi kis ügye« lenne is. SZÁZADOK. 1912. X. FÜZET. 52