Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

736 takáts sándok. ne fogjon, a martalékon kivúl még kisebb lovas csapatot is bocsátottak ki. Ez arra szolgált, hogy az ellenség figyelmét elvonja a dandárban álló deréklesről. A mint az ellenség — mohón üldözve a martalékot — a lesre ment, egyszerre megszólalt a tárogató síp, pergett a dob s minden oldalról hangzott a csatakiáltás : Jézus ! Jézus ! Hozzá vitézek, hozzá ! A meglepett török csata egy pillanat alatt megrezzen és megbomlik. Ijedtében és zavarában azt sem tudja, mihez fogjon. Menekülni próbál, de hasztalan ; mert minden oldalról ellenség áll vele szemben. Tehát harczolnia kell, míg el nem pusztul, vagy míg rést nem sikerül nyitnia, Hogy a lesvetés teljesen sikerüljön, a leshelyből való kiütést pillanatra ki kellett számítani. Akár siettek, akár késtek a kiütéssel, minden veszve volt, mert a lesre hozott ellenség kiszabadult a kelepczéből. 1585-ben a komáromi vitézek a váli törököknek vetettek lest. A váliak ki is jöttek a lesre, de a mieink elrontották a dolgot, mert korán kiütöttek a lesből s így csak néhány törököt foghattak el, bár az űzésben halálra fáradtak a lovaik. »Ha az uraim — írja Trombitás Pálffy Miklósnak — ki nem jöttenek volna hirtelen (a lesből), hát a váli lovas mind elveszett volna mostan ; de az mieink igen forgottak és békével jártak !« Az is baj volt, ha a lesvetők akkor ütöttek ki a leshelyből, mikor a léprecsalt ellenfél már észrevette s menekülni kezdett. A török lovasok például 1557-ben Oláh-Űjvárra jöttek »lesni lessel«. A lest a perbetei és bajcsi harasztosban megvetvén, martalékul néhány lovast bocsátának Űjvár felé. A martalék elkap néhány szénarakó magyar katonát, s a les felé visszavonul. Az újvári lovasok kijönnek s utánuk száguldanak. Azonban még idejekorán észreveszik a deréklest s visszafordulnak. így aztán nem sokan vesztek el bennök.1 Mind a két fél a maga kárán tanulván, a lesből való kiütést, valamint a lesbe való beállást rendesen oly ügyesen csinálta, hogy az ellenség meg nem szabadulhatott. Azaz hogy a lesvetések legtöbbje sikerült. Ha az ilyen sikerült lesvetés éjjel történik, a meglepettek zavara és félelme még nagyobb. Akárhányszor egymást tiporják és vagdalják a sötétben. Innét van, hogy ha csak lehetett, — úgy a mieink, mint a törökök — sötét és viharos éjjeleken vetettek lest. Az ilyen éjjeli küzdelemben ugyanis az ellenség majdnem teljesen elpusztult, a leshányók között pedig legfölebb sebesültek akadtak. 1 Szalay : Négyszáz magyar levél : 256—257. 1. Giczy György levele Paksv Jánoshoz.