Századok – 1912

Tárcza - Szekulics Géza: Dóczi Péter a délszláv költészetben 717

720 TÁKCZA. lépett Kinizsi helyébe Vuk despota, kinek Mátyás »a leányt« igéri feleségül. Ezen kitételnek van történeti alapja : vagy annak emléke lappang itt, hogy Mátyás király összeházasította Brankovics Vuk despotát Frangepán Zsigmond leányával, Barbarával, a miről régi horvát népi vitézi énekek is megemlékeznek,1

vagy pedig annak emléke, hogy Mátyás király Beatrix egyik rokonát, Izabellát szánta egy Brankovicsnak, még pedig Gergelynek, ki azonban szerzetessé lett 2

és a népköltészetben csak mint szerzetes szerepel ; ez lehet oka annak, hogy a népköltészet a tervezett házasságban nem őt, hanem unokatestvérét szerepelteti. A Dóczi Péterről szóló, Vuk közölte ének műköltészeti alkotások keletkezésére is adott alkalmat : Okruqic Illés, az 1897-ben elhányt péterváradi apátplébános, kedvelt költő, ki számos lyrai alkotást nyújtott, kinek néhány darabját sűrűn adták szerb színpadokon, ki az epika terén is tett kísérleteket, előbb drámában szerepelteti ' Dóczi Pétert, később pedig egy epikai alkotásában. Foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Dóczi Pétert horvát nemzeti hőssé teszi, ki Mátyás korholó szavaira kiönti lelke minden fájdalmát s megmutatja neki, hogy a »szerémi bor« szeretete, a »fruskagóriai« leányok társaságának keresése korántsem korholásra méltó bűn s szemére lobbantja Mátyásnak sokkal nagyobb bűneit. Drámáját, melynek czíme »Dojcin Petrova ljubav« (Dóczi Péter szerelme«) elküldötte volt Sapcanin-nak, hogy előadassa a belgrádi színpadon ; de Sapcanin még a darab színrehozatala előtt meghalt és a kézirat elveszett. Okruqic hagyatékában barátja, Hranilovié János a darabnak egy fogalmazványát megtalálta ugyan, de oly állapotban, annyi változtatással, törléssel és javítgatással, hogy az előadásra szánt darabról képet már nem alkothatott magának. — Később Okruqic epikai formában dolgozta fel ezt a tárgyat, »Obrana Dojcin Petra, varadinskog bana« (»Dóczi Péter, váradi bán védelme«), 860 rímes nyolczatagú sorban. Az elbeszélő költeményt bekiildötte a Szarajevóban megjelenő »Nada« czímű szépirodalmi folyóiratba, de a folyóirat szerkesztője a boszniai mohamedánokra való tekintetből nem közölhette, bármenynyire is tetszett neki máskülönben az alkotás. Csak 1906-ban jelent meg belőle néhány szemelvény a péterváradi »Fruskagorá«-ban. Az olvasók nagy része örömmel vette, csupán néhány hypermoralista talált benne gáncsolandót. Az egész époszt a költő hagyatékában talált kézirat alapján 1 Bogisié »Народне njeciie из старших íiajBimie приморских заииса« 12. é., Novakovic St. Последки БранковиКи, Летопие Мат. Срн. 148. к. 27.1. 2 Ivié Alexa i. m. Летопие 254. к. 34. 1, és Novakovic i, m. u, ott. 147. к. 23. 1.