Századok – 1912

Történeti irodalom - Friedreich István: A Széchényi-monographia kérdéséhez 713

•történeti irodalom. 713 »Orodicnsi habitas condam . . . Michaelis wovwode (?) suam prefuisse« Érthetetlen ! E helyett : »Orodiensi habitas, que alias Michaelis woywode Rasciani prefuisse«, világosan érthető és jól olvasható szöveg ! »ad coronam regni nostri« — a nostri nincsen sehol ! »maiestatem devenire« •— »m. devolvere« h. »vocatis« — »vocitatis« h. »et Georgio Baki de Paznad (?)« •— »et- Georgio Baky de Paznad«, kérdőjel nélkül ; t. i. a Páznádi Baky család. Id. Csánki I. 738. Baki család. »vel Fabianus de Pachoth«, helyesen E. de Pathoch ; mert a család Patócsy. Lásd Csánki I. 786. »Nos igituí . . . Ladislao de Apacha« — Nos igitur ... L. de Apacza»h. »in filios filiorumque suorum per heredes« — »in f. filiorum, heredumque per heredes« h. »legittimis ... in eisdem« — »legittimis diebus et horis in eisdem« h. Én tehát nem arra kérem a t. olvasót, hogy »nekem higyjen«, vagy, hogy Szabónak »ne higvjen«. Ezen utolsó válaszom alapján bátran intézem a t. olvasóhoz a férfias felszólítást : Tessék ítélni. HORVÁTH SÁNDOR. A SZÉCHÉNYL-MONOGR A PH1A KÉRDÉSÉHEZ. Szabó László Horváth Sándor bírálatára írt feleletében megemlékezett arról az ismertetésről is, melyet könyvéről több mint félesztendővel ezelőtt írtam a Katholikus Szemlében, ahelyett azonban, hogy kifogásaimat megezáfolta vagy helybenhagyta volna, a valóságnak meg nem felelő állítással s abból levont pathetikus következtetéssel próbálta az ügyet elintézni. Azt állította, hogy én műve bírálatánál abból az alapelvből indultam, hogy a Széchenyiek az új főnemesek rendes szokása szerint tudatosan kerestek hamis ősöket s rögtön fel is háborodott, hogy miként lehet a magyar főnemességet ilven erkölcsileg kellőképen meg nem bélyegezhető váddal illetni. Egyúttal felszólított engem is, Horváth Sándort is, hogy mutassuk be az ősöket hamisító magyar bárói és grófi családok névsorát. Igen felületesen olvashatta Szabó az én ismertetésemet, mert figyelmes olvasás mellett azonnal észre kellett volna vennie, hogy az az alapelv, mely után indulva könyvét a történelmi igazsággal ellenkezőnek találtam, nem a Széchenyiek őskeresése, hanem az volt, hogy ő be nem bizonyított, valószínűtlen, sőt logikus gondolkodás és valamelyes kritikai érzék segélyével azonnal megczáfolható föltevésekből vonta le oklevelekkel ellenkező végeredményét. A Széchenyiek őskeresését szintén megemlítettem, mert csak ez magyarázza meg a grófi diplomának Széchenyi Mihályra való hivatkozását, ezzel azonban olyasmire hivatkoztam, a mit a grófi diplomát szerző Széchenyiek mágnáskortársai nem tarthattak olyan erkölcsileg megbélyegzendő SZÁZADOK 1912. IX FÜZET. 46