Századok – 1912
Történeti irodalom - Horváth Sándor: Még egyszer a gróf Széchényieknek a Zách-nemzetségből való származásáról. (Válasz Szabó László észrevételeire) 690
69 2 történeti irodalom. zések közé tartozik ; az lehet igaz is, nem is. Az oklevél egyébként tartalmilag meg is áll. Csakhogy Szabó Lászlónak az a nagy hibája, hogy a mikor családtörténetet, tehát nyugtalan, lakóhelyüket, foglalkozásukat stb. gyakran változtató egyének történetét, életét, kutatja, azt úgy véli helyesen megoldhatni, hogy azon község vagy birtok történetét, tulajdonosait kutatja, a melyben az ő családja egy időben kétségtelenül lakott vagy birtokolt ; s azt hiszi, hogy mindazok, a kik az illető birtokban az ő érdekeltjeit megelőzték, azok egyúttal az illetők ősei is. Egy község, birtok, természetesen állandó, — már a mennyire ezt is egyáltalában állítani lehet, mert elvégre ez is elpusztúlhat — vagy mondjuk úgy, hogy állandóbb, mint annak birtokosa ; és a mennyire kétségtelen, hogy egy és ugyanazon birtokrészt, birtokot, csak egy és ugyanazon család bírhatja egy és ugyanazon időben, annyira nem állítható ez az idő egymásutánjára nézve is. A birtoklás — az emberi természet, szerencsétlen körülmények, változó viszonyoknál fogva — állandó hullámzásnak volt és van ma is alávetve. Épen azért nem bizonyít azzal semmit a Széchényiek leszármazására nézve, ha azt állítja Szabó László, hogy a két község történetét ennyi meg ennyi oklevéllel sikerült megvilágítania. (533. 1.) Ne a község történetét világítsa meg ; hanem keresse állandóan azt a családot, és annak egyes kétségtelen tagjait — tekintet nélkül arra, hogy hol birtokoltak — kövesse lépten-nyomon ; mert csak ekkor ír családtörténetet ; egyébként pedig községtörténetet ad. Minthogy a 2., 3., 4. és 5. pontokban elmondottak jóval 1526 utáni tényeket, eseményeket tárgyalnak, ezekkel nem óhajtok foglalkozni, mert bírálatomnak is csak mellékesebb részét képezték. Mérkőzzék itt más Szabó Lászlóval ; különben a végtelenségig nyúlnék ezen válaszom. De egy furcsa eljárását semmiképpen sem hagyhatom szó nélkül. Ez a 4. ponthoz az 536. lapon adott jegyzet. Ebben egyenesen a főnemesség, különösebben pedig a gróf Széchényiek védőpánczéljaként óhajt szerepelni, s őket egy meg nem történt sértésből kifolyólag megvédelmezni. Legyen nyugodt Szabó László. Egy gróf Széchényi — ha sértés érte — maga is elégtételt tud magának szerezni ! Nem kell ahhoz Szabó László. Viszont Görcsöni Dénest sem kell, hogy Szabó Lászlóval szemben én vegyem védelmembe. De mivel Szabó László ezen jegyzetében azt olvasom, hogy : »Friedreich bírálata abból az alapelvből indul ki, hogy a Széchényiek« — az új főnemesek rendes szokása szerint — »tudatosan kerestek a grófi oklevéllel hamis ősöket«, magam is megdöbbentein, hogy ilyen kissé erős és nem bizonyítható állítással egyetértek, és elővettem Friedreich bírálatát, hogy meggyőződjem arról, mit is mond tulajdonképen Friedreich '!