Századok – 1912

Történeti irodalom - Horváth Sándor: Még egyszer a gróf Széchényieknek a Zách-nemzetségből való származásáról. (Válasz Szabó László észrevételeire) 690

történeti irodatiom. 693 Gyűgyhy-ek lesznek az utódaik, daczára annak, hogy 1258-ban gyiirki birtokos nemesek voltak ; s ha gyűgyi birtokukat 1280-ban ismét eladták volna, és megszerzik, esetleg nem is az eladási áron, hanem királyi birtokadományképen Tesmag birtokot, s ezen ülnek meg addig, a míg a köztük való megkülönböztetés előáll, akkor bizony Tesmaghyak lesznek, mind a mellett, hogy 1258-ban Gyürki, és 1260—1280-ig gyűgyi birtokos nemesek voltak. Tehát bocsánat Szabó úr ! Én tudom ezeket a fejlődési viszonyokat ; de úgy látom, hogy Szabó az, a ki ezekkel nincsen tisztában. Az idézett leszármazás kiinduló -pontjának (értsd : az a Gyürk, a ki nem létezett és az 1227. évi Gyüre) részletes megokolásába azután már nem is bocsátkozik Szabó, mert szerinte csak »állításokat 7 « koczkáztatok meg, minden indokolás nélkül.« Továbbá : »csupán azon szembeötlő felületességgel megtett észrevételeket utasítja vissza, hogy az 1258-ban szereplők atyjának az 1315-ben élő Gyürköt tekinti«, s »ekkora hibákat csak a kérdés ielszinén mozgó bírálat követhet el«. (538. 1.) Ezt nevezi Szabó czáfolatnak és bizonyításnak. Nem tehetek egyebet, mint hogy művéből szószerint idézzek és ennek alapján tényleg bizonyítsak. Műve 39. lapján ezeket mondja : »Károly király 1315. szeptember 14-én Csobánka, Gyürk fia Miklós, ós Zách fia Feliczián összes javait, mivel Trencséni Mátéval szövetkeztek, Domokos nádornak adományozta. Csobánkáról tudjuk, hogy az Aba nemzetség tagja volt, ellene a király Csák leverése után hadjáratot is viselt. Zách fia Felicziánról Karácsonyi megállapította, hogy azonos a későbbi merénylővel, Gyürk fia Miklós személye ellenben meghatározatlanul maradt. (Anjouk. О. I. 385. 1.) Mindez azt bizonyítja, hogy a Záchok történetével még nem vagyunk tisztában.« Vagyis : Gyürk 1315. említve Miklós 1315. A 40. lapon pedig : »Ha tehát elfogadjuk a Gyiirky-Széchényieket a Zách-nemzetség tagjaiul, Gyürk fiait a Berende ágához kell kapcsolnunk, a kikhez, mint láttuk, Nagy Iván a Garábsápon élő Bjrendefiakat is sorozta. Az említett Gyürköt, a ki az 1315-ben hűtelennek mondott Miklós atyja, azonosítjuk azon Gyürk-kel, kinek fia Lőrincz 1245-ben hozzájárult a hartyáni birtokrész eladásához. (Ârp. u. о. XII. 682—688. 1.). Már most Gyürknek Miklós és Lőrincz fiait ismervén, mi sem könnyebb annál, hogy őt az 1258-ban Sápon élő Lőrincz, János és Miklós atyjának vegyük.« Nem tudom már most ezek után, hogyan gondolkozik Szabó arról, a mit műve idézett két helyén mond ?