Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - VI. közl. 662

670 Dit. SZEGEI)Y REZSŐ. zott, többek közt azzal is, hogy Horvátországot kiveszi a magyarországi helytartótanács és a nádor hatásköre alól és külön kormányszéket eszközöl ki. Kedvezni látszott neki az az intézkedés is, hogy Haller távozásával ismét Haulik püspök lett a bánhelyettes. A magyar megyék felkarolták a horvátországi köznemesség sérelmét : Pest, Pozsony, Trencsén és más megyék feliratok és küldöttségek útján kérték a sérelem orvoslását, de csak dorgáló leiratokat nyertek és Bécsben zárt ajtókra találtak. A sérelmeket az 1847-i országgyűlés is tárgyalta, de elintézésüknek sürgetését egy időre elhalasztotta. Ezen az országgyűlésen léitek fel a horvát küldöttek azon óhajjal is, hogy Horvátországban a latin nyelv helyébe a nemzeti nyelv lépjen ; az alsótáblán voltak az indítványnak heves ellenzői is ; a felsőtáblán azonban maga Batthyány Lajos gróf támogatta ; heves vita, első ízben való megtagadás után újra felvetették ; az országgyűlés végre hozzájárúlt, de akkor a viszonyok már annyira elmérgesedtek, hogy az óhajtott béke már be nem következett. Az illyrismus ezen politikai küzdelmét kísérő, Gajhoz intézett levelek figyelemreméltó adatokat tárnak elénk. Szlavónia hovátartozása kérdésének felvetése élénken foglalkoztatja Gaj híveit. Kurelac 1835 április 12-én Pozsonyból írja Gajnak, hogy Szlavóniának Magyarországhoz való csatolása nagy baj lenne Horvátországra nézve ; ezt minden erejükkel maguknak kell biztosítaniok ; gondoskodjanak arról, hogy az illyrismus ott mennél erősebb gyökereket verjen. Maguk a szia von megyék is tárgyalják a kérdést. Topalovics Máté 1843-ban írja, hogy Vukovárott élénk tanácskozások folynak arról, mily utasításokat adjanak a követeknek a kérdés tárgyalásakor tanúsítandó magatartásukra nézve. Vitatkoznak arról, kötelesek-e a magyar nyelvű átiratokat elfogadni, vagy pedig alkalmazkodjanak a horvát megyékhez, melyek felbontatlanúl visszaküldik. Sokan meg akarnak alkudni és azt indítványozzák, hogy a magyarul tudók fordulhassanak magyar beadványokkal a hivatalokhoz ; mások a latin nyelvhez ragaszkodnak és Pozsegamegyéhez fordulnak hasonló irányú utasítások érdekében. A levélírónak nézete az, hogy a Horvátországhoz való teljes csatlakozást előmozdítaná, ha a sziavon megyék Eszéken tartanának együttes ülést, ott tárgyalnák a kérdést s kimondanák, hogy Horvátországgal akarnak egyesülni és a horvát-szlavon szábor felváltva Zágrábban és Eszéken tartaná üléseit.1 Egyesek kívánatosnak 1 Pisma . . . 102. és 251. levél. A gondolat, hogy a szábor Eszéken is ülésezhetnék, Horvátországban élénk visszhangra is talál ; Gaj is felveti