Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 632

632 tárcza. A HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG f. é. szept. 27-én tartott választmányi ülésén Kari Lajos tagtársunk a keresztesháborúk idején Metzbe szakadt s ott nagy szerepet játszó Le Hongre nevű magyar családról szóló, érdekes tanulmányát mutatta be. TÖRTÉNETIRŐL)ALMI SZEMLE. Bálint Gábor dr. megmagyarázza, hogy miért nevezheti ó a mongolkhinai féle óstipushoz tartozó népeket turáni népeknek s nyelvüket összefoglalóan turáni nyelveknek, noha ilyképpen egyszótagú nyelvek és ragozó nyelvek kerülnek össze egy családba. (Földrajzi Közlemények, 1912. V. sz.) Bellaagli Aladár összeszedte azokat az ismert adatokat, a melyek segítségével úgy-ahogy meg lehet állapítani, hogy az idegen családokból származott uralkodóink közül kik tudtak magyarúl. A szerző nem végzett ugyan felesleges munkát, de a kérdést nem vitte előbbre. Az ilyen természetű adatokat egyébként is roppant éles szemmel kell vizsgálni. (Magyar Figyelő, 1912. XV. sz.) Beöthy Zsoltnak 1912. máj. 5-én mondott elnöki megnyitó beszédét (Széchenyi és az Akadémia) közli az Akadémiai Értesítő jun.—jul. száma. A hatalmas szózatot, a mely betűhöz kötve sem veszített erejéből, napjaink gyorsan múló, röpke eseményei közül a maradandók közé kell sorolnunk. Csánki Dezső, a Hunyadiak korának avatott ismerője, a Hunyadiak történelmi jelentőségét fejtegetve Hunyadi Jánost és Mátyást kettős keretben mutatja be : a saját korukba és környezetükbe illesztve, s a mai világnézletünk megítélésében. Mindkettő egy-egy világtörténelmi eszme megtestesítője s korukhoz mérten a jelen szempontjából egy tisztultabb, demokratikusan fejlettebb irány képviselője. (Az E. M. E. vajdahunyadi vándorgy. emlékkönyve, 1912.) Császár Elemér meleg kegyelettel bontogatja a feledésnek Gaiay János nemes alakja körűi szövődő leplét, a mely alig egy félszázad multán már-már egészen eltakarja ébredésünk korszakának e tevékeny munkását. (Budapesti Szemle, 1912. aug. sz.) Fest Aladár »Báró Eötvös József és a fiumei kérdés« cz. dolgozatában először is Fiume 1848—1866 közötti általános helyzetét vázolja s azután rátér a visszacsatolási mozgalomra, a melynek b. Eötvös József is ott állott a középpontjában. Az érdekes rajzolatból főképpen a szerző nagy tárgyismerete domborodik ki. (Akadémiai Értesítő, 1912. aug.—szept. sz.) Gál Miklós a dési komplanáczió létrejöttéről és hatásáról írt egy nem nagy igényű értekezést, melyben mindenütt kidomborítja felekezete szempontjait. Megjegyezzük, hogy a fiatal szerző már nem érte meg czikkének megjelenését. (Keresztény Magvető, 1912. 3. sz.) Halász Imre folytatja »Bismarck és Andrássy« cz. politikai tanulmányát, érdekes megvilágításba helyezvén a königgrätzi katasztrófa köz-