Századok – 1912

Történeti irodalom - Berger; Albert: Das Verhältnis von Bistritz zu dem Moldauer Woiwoden Peter Rares. Ism. Dékáni Kálmán 617

618 történeti irodalom. 618 János király szövetségre lépett Rares Péter vajdával s hogy őt a maga részére megnyerje, a hozzá való hűségben ingadozó Beszterczére is nagy terheket rótt : Moldvának leendő adófizetésre kötelezte, sőt a vidékhez tartozó egyes területek átengedésével is elidegenítette magától. Pedig a városban különben sem volt valami erős pártja s a vidék egyik szász falúja véres fejjel űzte ki 1527 június 13-án az azt birtokba venni akaró Apafi Ferenczet. A gazdag radnai aranybányáknak a vajda kezére jutása is még jobban megapasztotta János király pártját Beszterczén, úgy, hogy már 1527 őszén a város erősen készülődött contra regem fictum Johannem Scepusiensem. Ezzel szemben Ferdinánd mindent megtett, hogy a beszterczeieket a maga részére megnyerje s az uralomra jutott német párt orgyilkosságoktól és egyéb jogtalanságoktól sem riadt vissza, hogy az ellenpártot teljesen megsemmisítse e városban. 1529-ben azonban már létrejött a török szövetség ; most a moldvai vajda is nyíltan János pártjára állott s ennek fejében többek között a németpárti Besztercze birtokát is megkapta tőle. Már júniusban megszállta Brassót és a beszterczeiek is, egy kis csata után Budák falúnál, inkább elismerték János királyt, csakhogy megszabaduljanak a moldvai uralomtól. Péter vajda azonban nem olyan könnyen akart lemondani a gazdag városról. Űjabb és újabb fenyegetésekkel próbálta megadásra bírni. Besztercze azonban minden erejét megfeszítve készült a legelszántabb védelemre. 1529 őszén történt az első ostrom és szeptembertől egészen deczember végéig folyt tovább kisebb-nagyobb fegyverszünetekkel megszakítva, de a város erősen tartotta magát s bár súlyos veszteségeket szenvedett, nem tudták bevenni. Végre is a moldvaiak belátták, hogy minden fáradozásuk sikertelen, a fekete halál is megrémítette őket, mely a városból az egész vidékre elterjedt és békekötéssel fejezték be az ellenségeskedést. A következő évben azonban újból »ad Walachos a civitate depellendos« készül Besztercze. A környéken kisebb-nagyobb csatározások folynak s Rares Péter ismét követségeket küld, melyek a teljes meghódolást sürgetik. Végre évi adófizetés fejében újabb békére lép egymással a két hadakozó fél s ilyen függő viszonyban marad a város Moldva vajdájával egészen 1538-ig, mikor a vajda Szulejmánnal is szembehelyezkedik és nem akar Ferdinánd ellen harczolni. Ez okozta vesztét. A törökök elől Erdélybe volt kénytelen menekülni. Itt János király kezébe került, ki aztán erdélyi birtokairól való lemondásra kényszerítette. Pétert ugyan a török 1540-ben újból kegyeibe fogadta s ő erdélyi birtokaira való igényeit ismét felújította ; csakugyan már 1542-ben személyesen betört Erdélybe, hogy jogainak érvényt szerezzen. Besztercze azonban, Martinuzzi bíztatására, nem volt hajlandó neki meghódolni. November 23-án már a város alatt termett, azt formális ostrom alá vette, a külvárost