Századok – 1912

Kisebb könyvismertetések - Márki Sándor: A történelem magyar szelleme 557

tárcza. 557 H. Fekete Péter : Mária királynő sírja. Nagy- Várad, 1912. — A nagyváradi vár belső udvarán az 1883-ban Römer Flóris vezetése alatt megkezdett ásatást 1911-ben tovább folytatták, a melynek eredménye volt, hogy a Szt. László által alapított székesegyház tengelyén fekvő, már kifosztott sírt találtak. A szerző Henszlmannal és Gyalokay Jenővel szemben azt vitatja, hogy ez Mária királyné sírja. Lehoczky Tivadar : Adatok hazánk arehaeologiájához, különös tekintettel Beregmegyére és környékére. II. kötet. Az őskortól a magyarok bejöveteléig. Munkács, 1912. A munka I. kötete éppen 20 éve jelent meg, s e II. kötet inkább kiegészítése, mint folytatása az elsőnek. Nem rendszeres, hanem a szerző személyes tapasztalatait, saját gyűjtésének eredményeit, saját elméleteit olvassuk benne, s ha nem is tudunk vele mindenben egyetérteni, érdemeit el kell ismernünk. Gyűjtése nemcsak értékes tárgyakat őriz meg a pusztulástól, hanem a maga vidékének jóindulatú érdeklődését is biztosítja. Madarassy László : Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon. Bpest, 1912. — A szerzőt Kecskemét városa megbízta volt, hogy múzeuma érdekében a város környékén néprajzi gyűjtést végezzen. Ebben a dolgozatban följegyzéseinek csak egy részét, a pásztortanyákra vonatkozókat foglalta össze. De minket éppen ennek a rég rombadőlt világnak, az egykoron oly virágzó pusztázó életnek még »megmenthető« eredetiségei érdekelnek, a melyek a megváltozott viszonyok között immáron véglegesen el fognak mosódni. -— Madarassy éles és biztos megfigyelései nemcsak kiegészítik és helyenként megkorrigálják másoknak ezen a téren tett tapasztalatait, — a miknek kiválogatására szintén nagy gondot fordított — hanem új, eddig észrevétlenül maradt adatokkal is gyarapítják ismereteinket. Szerettük volna azonban, ha a »szárított hús«-nak egy kissé körülményesebben is utána jár. Villani Máté ugyanis kedvtelő részletességgel beszéli el [VI. 54.], hogy a magyarok az ökrök s tehenek húsát nagy kondérokban megfőzik, aztán megszárítják, porrá törik, tarisznyákba teszik s hadi útjaikon főképpen ezzel táplálkoznak, olyformán, hogy forró vízzel kásaszerű pépet csinálnak belőle. A XVI. századból a világlátott Montaigne Mihály ugyanezt beszéli el [Essais] a törökökről. Ha valaki tehát nem sajnálna nagyobb figyelmet fordítani a kérdésre, szinte kétségtelen, hogy közelebbi kapcsolatot is találna a »szárított hús« és a »húspor« [carne martoriata] között. Márki Sándor dr. : A történelem magyar szelleme. Kolozsvár, 1912. — Az író kiinduló pontja napjainknak az a szomorú jelensége, hogy a történelem nevelő hatását lekicsinyleni törekszenek, hogy így a historikust hallgatásra kényszerítsék. Pedig — mondja Camille Rousset — a szabadság ellen irányuló minden merénylet közül az a legbűnösebb, a mely a történelem szabadságát fenyegeti. A Hunyadiak korának felidézésével bizonyítja, hogy nemzetünknek mily nagy erkölcsi tőkéje van a múltban s hogy mindez veszendőbe menne, ha a történelem nem tanítana ben-