Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 548

tIrcza. 551 melyet Karácsonyi János dr. jelen folyóiratban ós a »Revue de Hongrie«ben Tomasió Miklós és a horvát történetírók ellen indított (1910), és czáfolni igyekszik Karácsonyinak néhány állítását: így: 1. azt, hogy a magyarok vezették a horvátságot a nyugati kultura körébe, 2. hogy III. István horvát király Kresimir Péternek fia és Kálmán király unokaöcscse volt, 3. hogy Kresimir Péter király erőszakos halálnak esett áldozatul ; helyesebben igyekszik megmagyarázni 1. a horvátok magatartását az 1096. évi keresztes hadakkal szemben s 2. a horvát belső viszályokat ; végül helyesebben igyekszik megvilágítani az utolsó horvát királyoknak az Arpád-házhoz való rokonsági viszonyát. Hritz Lajos befejezi [Közlemények Szepes vármegye múltjából. 1912. II. sz.] Czelder Orbán kurucz brigadérosról szóló rajzát, a melyet abból az alkalomból írt, hogy a hős kuruczot szülőhelyén emlékkel készülnek megtisztelni. Iványi Béla az Országos Levéltár »Urbaria et Conscriptiones« czímű, több mint kétszáz csomóból álló gyűjteményének átnézése alapján ismerteti a Szepesség váraiban és kúriáiban a XVI—XVII. sz.-ban megemlített könyv- és képgyűjteményeket, a melyeknek legnagyobb része egészen elkallódott, avagy ismeretlenül lappang a felvidéki könyvesházakban. Ezeknek ilyen irányú átkutatására maga Iványi volna a legilletékesebb, a ki saját tapasztalatai után a legjobban tudhatná, hogy mit s hol kell keresni. [Közlemények Szepes vármegye múltjából. 1912. II. szám.] Iványi István Cothmann Antal m. kir. udvari kamarai tanácsosnak »A bácsijai kamarai puszták állapotáról és betelepítéséről« 1763-ban készült jelentését közli. [A Bács-Bodrog vármegyei Tört. Társ. Évkönyve. 1911. IV. sz., 1912. I., II. sz.] A török s a kurucz idők alatt elnéptelenedett és pusztaságra jutott Bácskának és az új telepítéseknek oly kimerítő leírását tartalmazza a jelentés, hogy ismételt közlését is szivesen fogadjuk. [Először a szabadkai főgymn. 1888. évi értesítőjében jelent meg.] Kemény Lajos folytatja Abauj- és Torna vármegye története a honfoglalástól az 1648-ik évig« cz. nagyobbszabású tanulmányát [Tört. közlemények Abauj-Torna vmegye és Kassa múltjából. 1912. I. sz.]. A minden tekintetben figyelemre méltó munkával, ha befejezést nyer, bővebben is fogunk foglalkozni. Klaió Vjekoszláv közöl néhány adalékot az 1712. évi ú. n. »horvát pragmatica-sanctió«-hoz, melyet a horvát nemzet történetére nézve oly fontosnak mond, hogy a reá vonatkozó legapróbb adalék is rendkívül értékes. Hogy a horvát írók ezen, a zágrábmegyei nemességnek 1712 márcz. 9-én hozott s az uralkodóhoz felterjesztett, de törvénynyé nem vált határozatnak oly rendkívüli értéket tulajdonítanak, annak oka a gyűlésen ejtett ama kijelentés, hogy Horvátország még az esetben is elismeri a dinasztia női ágának trónutódlási jogát, ha Magyarország ezt elismerni vonakodnék ; vagyis : a Magyarországtól való elszakadás törekvése ebben támasztópontot talál ; manap a nemzeti aspiratio táplálja ezt a törekvést,