Századok – 1912

Kisebb közlemények - Huszár Imre: Hazánkra vonatkozó külföldi ujsághírek a XVI–XVII. századból 517

519 kisebb közlemények. lehetetlen őrizkedni tőlük. Kirohanáskor a kardjukat használják és a fejeket mind beviszik magukkal. Az ellenség közül egyet, a ki a mi táborunkban a kútakat akarta megmérgezni, kézrekerítették, valamint egy vakmerőt is, a ki egy csomó levelet akart Budáról a török hadsereghez vinni. Egy szép török szűz Budáról átment a bajorokhoz, a császáriakhoz pedig egy született török, a kik egyhangúan azt jelentették, hogy minden, a mi a városban van, utczák és házak, alá van aknázva és ha mi berontunk, mindent fel akarnak robbantani, hogy egyik a másikkal a levegőbe röpüljön. (Dienstagischer Postilion Berlin. 1686.) Frankfurt, augusztus 28 — szeptember 7. Tegnap délután 1 órakor egy futár érkezett ide a Buda előtti táborból, a honnét a mult hétfőn reggel utazott el ; egészen fáradt és kimerült volt az erős utazástól és eleinte semmit sem akart mondani, de mikor megint lóra ült, hogy folytassa útját Brüsselbe Vaudemont herczeghez, a fogadósnak azt a nagyon örvendetes hírt mondta, hogy a megelőző napon Buda vára, hála a Mindenhatónak, a mieink ostromló kezére került és a török hadsereg megveretett ; ő azonban, mivel gyönge és kimerült, kéri, hogy ezt tartsa titokban, hogy a futárdíját el ne veszítse. Ha ez a nagyon óhajtott hír igaznak bizonyul, akkor semmi kétség, hogy legközelebb még más futárok is jönnek és a hírt meg fogják erősíteni. U. i. Éppen most megy át néhány futár, a kik a fennebbieket megerősítik. (Dienstagischer Mercurius. Berlin. 1686.) Bécs, szeptember 5. Minekutána Scherfieberg tábornok úr a parancsa alatt levő gyalogsággal és dragonyosokkal mult hó 30-án a Buda alatti táborba érkezett, az ostromlottak és a nagyvezér rendkívül és annál inkább meg voltak döbbenve, mivel a legutóbbi actio alkalmával mintegy háromezer török maradt e csatatéren, a kiket pedig elfogtak, muskétákkal és nagy dorongokkal vertek agyon. És a mikor a keresztény .tábornokok egy véleményen voltak az iránt, hogy az ellenség a várban megtámadtassék, mind a három hadoszlopból hét-nyolczezer gyalogos f. hó 2-án kora délután parancsot kapott az általános ostrom megkezdésére és noha háromszor visszaverettek, mégis, mint az oroszlánok, mohón és bátran újra kezdték, míg végre az ellenségen kétségbeesés vett erőt és a vezér néhány törökkel a várkastélyba vonult vissza és egyezkedés okából kitűzte a fehér zászlót abban a reményben, hogy ezáltal megmentheti az életét ; és ámbátor a mi vezénylő tisztjeink erre való tekintettel el voltak határozva megszüntetni az ostromot, a mely mindössze csak egy egész óráig tartott, a közkatonák mégis túlságosan fel voltak hevülve és a legnagyobb dühvel merészen betörtek a városba. E közben a bajorokat a vár nagyobb részében némileg visszaszorították, de miután ötszáz emberrel erősebbekké lettek, az ostromot olyan rettentbetlen elszántsággal ismételték, hogy a nagy rondellát és az ott