Századok – 1912
Kisebb könyvismertetések - Mágocsy-Dietz Sándor: Emich Gusztáv 1843–1911. Élet- és jellemrajz 483
tárcza. 483 londoni források felhasználásával igyekszik szabadságharczunk mozgalmát az európai történet összefüggésébe beilleszteni. Négy fejezetben a februári forradalomtól 1851 szeptemberéig kiséri nyomon a magyar politikusok és emigránsok diplomátiai működését. * Emich Gusztáv 1843—1911. Élet- és jellemrajz. Irta és felolvasta az Országas Magyar Kertészeti Egyesület 1912. évi január 4-iki közgyűlésén Mágocsy-Dietz Sándor. Társulatunk érdemes volt választmányi tagjának szép emléket állít Mágocsy-Dietz Sándor felolvasása. Egy szerencsés körülmények között lejátszódott, nemes kedvtelések és sokoldalú kulturális tevékénység összhangja által ritka életpálya történetét rajzolja meg. Nem csupán az Orsz. Magyar Kertészeti Egyesület alapítóját és hosszú időn át vezetőjét méltatja, nem csupán rovar- és növénytani tanulmányait ismerteti. Emich Gusztáv érdeklődésének és munkásságának ezt az oldalát beilleszti élettörténetének egész összefüggésébe. Részletes és igaz elismeréstől áthatott képet rajzol a »könyvek és virágok barátjá«-nak egyéniségéről és tevékenységéről. Brandsch Henrik : Az erdélyi szászok falusi iskolái 1600-ig. (Értekezések a kolozsvári m. kir. Ferencz József tudományegyetem paedagogiai seminariumából, 1. szám). — A 72 lapra terjedő értekezés a források gondos felhasználásával mutatja ki, hogy az erdélyi szászoknál nem kolostori, hanem községi iskolák voltak, melyek a XVI-ik században érték el legnagyobb virágzásukat (1647-ben már panaszolnak, hogy a magyar iskolák jobbak). Hogy »az egész világon nálunk (t. i. az erdélyi szászoknál) voltak az első általános népiskolák« (26. 1.), merész állításnak látszik, a melyre nézve szerzőnek okoskodása, bár elfogadható érvekkel támogatja, még sem tekinthető döntő .szónak. Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1911. évi működéséről és állapotáról. Függelékül : Jelentések 1911. évben Debreczen környékén megásott halmokról. (Debreczen város múzeumának kiadványa. VI./1912. -— A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének magukat alárendelő múzeumok közül nem a debreczeni az első, a mely évkönyv helyett a Főfelügyelőséghez beadott jelentését adja ki nyomtatásban. Pedig a nagyközönséget és a szakembereket is kevésbbé érdekli a sok administrátió, úgy, hogy szívesebben látnánk múzeumi évkönyvei múzeumigazgtói jelentésnél. A ki a debreczeni múzeumot ismeri, nem fog ebből vádat olvasni Löi'kovits Artúr múzeumigazgató ellen, mert hiszen ő nemcsak atyja e múzeumnak, hanem szakértő tevékenységén kivül nagy anyagi áldozattal is támogatja szeretett alkotását. Csak azt szeretnők megmondani, hogy a múzeum személyzetéről, anyagi ügyeiről, állapotáról a jelentós szövegében elszórt adatok helyett szívesebben látnánk olyanféle összefoglalást, a milyent a Nemzeti vagy az Erdélyi Múzeum szoktak adni. Akkor legalább nem nekünk kellene kitalálnunk, hogy a jelentés érdemleges részét, t. i. a porosháti halmokban, Anda házapusztán és a monostori templomdombon végzett ásatások leírását (ha nem értettük félre a jelentésnek erre vonatkozó hallgatását) Zoltai Lajos múzeumőr írta. E leírások közül legérdekesebb a monostori Árpádkori templomról szóló. Az érdekes alaprajzú (43. lap.), téglából épített templom újabb, kézzelfogható bizonysága annak, hogy a törökvilág mily virágzó kulturát semmisített meg az Alföldön. A poro^háti stb. sírokról szóló leírások viszont ahhoz adnak érdekes adalékot, hogy Kr. u. II.—IV-ik században ittlakó népek, ha nem vették is át a római kulturát, a római ipar és kereskedelem cikkeit épp úgy használták, mint ma a fejletlenebb népek a fejlettebbekéit. Hanny Ferencz : A jegyesség- és házasságkötési forma kifejlödsée a Ne temere decretumig. Jogtörténeti bevezetés a Ne temere decretumhoz. Buda-