Századok – 1912

Tárcza - Vegyes közlemények - 477

478 táiicza. a mely egykorú feljegyzéseken és szemtanúk elbeszélésén alapúi, Budavár történetéhez komoly adaléknak tekinthető. ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ÉRTESÍTŐ. Hazai történetírásunknak valóban jó szolgálatot tehet az a kis folyóirat, a mely 1912 április 1-én indult el »bizonytalan nagy útjára«, a mint a szerkesztő (Veress Endre) mondja az olvasóihoz intézett, bevezető sorokban. Hiszszük, hogy a munkás és fáradhatatlan szerkesztő a már is érdekes és gazdagtartalmú folyóiratot hamarosan megizmosítja s ilyképpen betölti azt az űrt, a melyet a régi »Erdélyi Múzeum« történelmi szempontból ott a szűkebb hazában maga után hagyott. GABRIEL MONOD t- Nemcsak a franczia, de az egyetemes történettudományt is érzékeny veszteség érte Gabriel Monod halálával. A mai történeti módszernek, a kutató iskolának volt Monod a megalapítója Francziaországban és egyik kitűnősége az egész történetirodalomban. Halála Francziaországra annyival is nagyobb veszteség, mert éppen Párisban és éppen az elmúlt évben ez új történeti iskolát és módszerét a legsúlyosabb támadások érték, a mik ma a Sorbonneon a történettudományok tanításának krízisét okozták. Monod és társai, Langlois, Seignobos, Mortet, Lanson, a mult század nagy franczia történészeinek subjectiv, ékesszóló theoretikus hagyományaival szemben a Sorbonneon az objectiv kutatást, a bibliográfiát, a történettudományok módszerének szigorú alkalmazását honosították meg és tették a történettanítás feladatává. E módszer, felfogás Németországból származik. A német iskola érdemeit a francziák jó eleve felismerték és már a mult század vége felé a német egyetemekről hazatért professzorok siettek ez iskola módszereit és elveit hazájukban meghonosítani. Az első volt ezek közül az irodalomtörténetben Gaston Paris, a történetben Gabriel Monod. Működését 1867-ben az Ecole Normale Supériéure-ben kezdte, melynek hét évvel azelőtt még kitüntetett tanulója volt. 1880-ban vette át az Ecole des Hautes Etudes igazgatását, 1904-ben lett a Sorbonne és a Collège de France tanára. Ez időközben esik termékeny munkásságának java része. Főműve a Bibliographie de l'histoire de France (Paris 1888.), méltó párja Dahlmann-Waitz Quellenkunde-jának. Két nagy tanulmánya, az Etude critique sur les sources de l'histoire mérovingienne (Paris 1885.) és az Etude critique sur les sources de l'histoire carolingienne (Paris 1898.), az új történeti iskola legkitűnőbb könyvei közé tartozik. Tökéletes forrástanulmány, csodálatos világosság, egyszerűség és mélység jellemzik Monod minden könyvét. Szigorú forrástanulmányain kívül kritikai munkákat is írt, melyekben emberszeretetéről, esztétikai és erkölcsi világnézetéről tesz gyönyörű tanúságot. Ilyen a kis essave-je : La méthode de l'histoire és a kegyelet tiktálta könyve : Les grands maîtres de l'histoire (Taine, Renan,