Századok – 1912

Történeti irodalom - Stern; Ludwig: Die Varnhagen von Ensesche Sammlung in der Königlichen Bibliothek zu Berlin. Ism. Kregár Mária 458

történeti irodalom. 459 Ludmilla Assing Varnhagen nővérének, Rosa Maria Assing s David Assing, hamburgi orvos leánya. 1821 febr. 22-én született ; 1874-ben férjhez ment Cino Grimellihez. Meghalt 1820 márcz. 25-én. (0. F. Walzel : Allgemeine Deutsche Biographie). Az előszóban elmondja Stem a gyűjtemény történetét : Varnhagen von Ense kivánta, hogy halála után kéziratgyüjteménye a berlini Königliche Bibliothek birtokába menjen át. Unokahuga, Ludmilla Assing, e gyűjtemény örököse, végrendeletileg a Königliche Bibliothekra ruházta át s nemcsak a kéziratokat, hanem Varnhagen 2841 kötetre terjedő könyvtárát is. Most külön szobában, .307 szekrényben őrzik a kéziratok osztályában. Varnhagen húszéves korától fogva gyűjtött leveleket, újságokat, napi- és világesemények híreit, jellemrajzokat, képeket. E több mint 50 évig tartó működésében mindenfelől támogatták, különösen felesége, Ráhel, sógora, Assing, s Ráhel testvére, Ludwig Robert ; hozzájárult még Walter Robert-Tornow gyűjteménye. Varnhagen kéziratgyiijteménye Európa majdnem minden országára és a XVIII. század közepéig terjed. Stern fölsorolja, kik járultak hozzá a gyűjtemény gyarapításához Németországban s kik közvetítették a kéziratokat a külföldről. A magyarok leveleit Pulszky Ferencz küldte Londonból. Varnhagen nagy gonddal helyezte el ezeket betűrendben szekrényekben vagy mappákban. Halála után Ludmilla Assing folytatta e tevékenységet s Pückler-Muskau herczeg hatalmas levéltárával gyarapította. E százezrekre terjedő, s több mint 9000 személytől eredő levél, kézirat Varnhagen, Assing és Pückler neve köré csoportosúl. Varnhagen a legkiválóbb közöttük mint gyűjtő s mint költő is. Varnhagen szellemi képességeinek s jellemének rajza után Ráhelt, Ludmilla Assingot s Pückler herczeget jellemzi gyűjtő és írói tevékenységükre való tekintettel. Fürst Hermann von Pückler-Muskau 1783 okt. 30-án született Muskauban. Lipcsében jogot végzett s aztán, sziléziai lovagi családból származván, a szász gárdába lépett. Mint kapitány otthagyta a katonaságot s Muskauban, Berlinben s Dresdenben élt feleségével, Hardenberg állami kanczellár leányával. Résztvett az 1813-iki szabadságharczban is. Életére és irodalmi tevékenységére jellemző a műkertészettel való foglalkozása és utazásai. Járt Olasz-, Franczia- és Angolországban, Algírban, Egyptomban, Görögországban, Kisázsiában s hazánkban is. Meghalt 1871 febr. 4-én. Andeutungen über Landschaftsgärtnerei, 1834., s útleírásai, pl. : Briefe eines Verstorbenen, 4 Bde, Stuttgart 1831. ; Tutti-30*