Századok – 1912

Történeti irodalom - Gille; Hans: Die historischen und politischen Gedichte Michel Beheims. Ism. Gálos Rezső 447

449 történeti irodalom. Hogy a sorrend talán nem bizonyos, azt Gille is megengedi (175. 1.). Érdekes, hogy szerinte ez az egyetlen adat Beheimnek Zsigmondnál való tartózkodására ; utóbb pedig (190. 1.) maga idézi a dis ist von dem pom von ostereich cz. költemény egy sorát г herczag sigmut von dem ich daz lebin hane. — Gillenek tehát, igaza van : Zsigmondtól került költőnk V. László udvarába. 1456-ban-e, a mikorról a bécsi számadásokban már hiteles adatunk van s a mikorra Bleyer teszi, vagy 1455-ben, mint Gille mondja, az nem dönthető el egészen bizonyosan. Egy czélzás, mely Arragoniai Alfonznak a magyar trónra való igényét említi, ez utóbbit is lehetővé teszi (120. és 125. 1.). Éppen ilyen kérdésesnek tetszhetik Bleyer azon föltevése, hogy Beheim Czilley Ulrik szolgálatába lépett. Szerzőnk csak annyit mond, hogy »hier (t. i. V. László udvarában) ist er wohl dem Grafen Ulrich von Cilli . . . nahegetreten. De alább maga is idézi (46. 1.) Beheim egy sorát, hogy »zu graf ulreich von cel ich darnach kam«.. — Üj Gillenek az az adata, hogy Beheim közben egy darabig ismét Albrecht osztrák herczeg udvarában élt, pontos, hogy prágai tartózkodásának kezdetét 1457. szeptember 29-re teszi (Bleyer szeptember közepe tájáról beszél) s érdekes az az idézete (7. 1.), mely a Pal. 312. Bl. Í5fír. kéziratból bizonyítja, hogy költőnk Ausztriát nagyon szerette. Bleyer szerint ugyanis Beheim visszakívánkozott hazájába (28.1.) s midőn alkalma kínálkozott, azonnal távozott Ausztriából, a hova a császár kegyességén kívül úgy sem fűzte semmi. A Gilleidézte sorok ismeretével ezt már nem mondhatjuk így, mert — íme — Beheim így ír : osterreich . .. daz lant, daz ich mir ewengleiche bis an mein end het ausserkorn. vor allen landen, dy ye worn, waz ich ir waz durchwandern, hot mir kains paz gevallen ny ; Mindez néhány új adat Beheim életéhez. Kevesebb új van abban, a mit szerzőnk a históriás énekekről mond (I. Rein historische Gedichte). Szorgalmasan átböngészte Huber nagy történeti művének (Geschichte Oesterreichs) megfelelő részleteit s az egyes históriás énekek ismertetéséhez bevezetésül ennek alapján, de elég tárgyilagosan elmondja s megvilágítja magát az eseményt, melyről szó van. Ott, a hol Bleyer, vagy éppen Karajan is föltevésekkel dolgoznak, szerzőnk is önálló véleményt mond. A von dem kung pladislau-ban szereplő mägest-e.t ő is magyarnak tartja (10. L), a wardein-та, nézve inkább Karajan véleményét fogadja