Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - III. közl. 424

az illyrismus és gaj lajos levelezése. 435 A régi dalmát, főleg raguzai irodalom színmüvekben gazdag, hiszen az olasz vígjátékok és pásztordrámák utánzataiban és ezek fényes előadásában szerettek Raguza gazdag polgárai gyönyörködni. A raguzai irodalom hanyatlásával a horvát dráma csupán az iskolai színművekre szorítkozik és az illyr korszak előtt csakis seminariumokban volt hallható farsang idején rögtönzött színpadról horvát szó. Zágrábban csak német színház működik. Horvát írók fordítanak ugyan németből darabokat, eredetieket is írnak, de nincs alkalom ezek előadatására, Rakovac Károly is 1831 január 20-án írja Pestre Gaj Lajosnak, hogy Kotzebue két darabját (Die Kreuzführer, Der Taubstumme) fordította horvátra; április 1-én pedig értesíti, hogy eredetit is írt. (Veronika od Desenic üi Lepota od Medvedgrada, szomorújáték 5 felvonásban.) 1 Gaj és társai a csehek és magyarok példájára, a kik a nemzetiség ápolására és nyelvük művelésére a legfontosabb eszközt a színházban látták, horvát nemzeti színház alapításával foglalkoztak. Míg ezt a tervet meg nem valósíthatják, Draskovics nemzeti estélyek és hangversenyek rendezésével, melyeken nemzeti viselet, csupán horvát szó, ének, nemzeti zene járja, igyekeznek a színház hiányát pótolni. A zágrábi német színház igazgatója, Schweigert József, cseh eredetű, és ha anyagi érdekeivel összeegyeztethető óhaj merült fel az illyrismus vezetői részéről, szívesen támogatta azt. Megengedte, hogy német színdarabban horvát ének is felhangozzék ; sűrűn adatott oly darabot, mely a horvátság történetéből veszi tárgyát vagy melynek cselekvénye délszláv milieuben folyik s a német darabok lovagjainak ajkán sokszor felhangzott illyr szellemű, magyarellenes vitézi dal (davoria) ; sőt rábírta társulatának több tagját, hogy a horvát nyelvet is megtanulják. Gaj lapjai is sűrűn foglalkoznak az illyr színház ügyével. A horvátságot nem érintő darabok előadására nem vet figyelmet a Danica, de lia davoriákat énekeltek a színházban, akkor, mint pl. 1835 okt. 25-én, lelkesítő czikké lesz a tudósítás.2 1836-ban főleg Mazsuranics Iván tartja ébren az érdeklődést a színház ügye iránt, Draskovics János pedig műkedvelőkkel adat elő horvát darabot. 1838-ban Demeter Döme fejtegeti a színház fontos hatását a nemzeti művelődésre,3 u. e. évben látják a horvátok a magyarok buzgóságát, a kik a színház ügyét az országgyűlésen tárgyalják és adó kivetésével, melyet Horvátországra 1 Pisma . . . 179. és 180. levél. 2 Danica I. 41. sz. 3 N ovine 1838. 74. sz.