Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - III. közl. 424

430 dr. szegedy rezső. tett folyamodványát közvetlenül ő felségéhez juttatja. Hivatkozik benne arra, hogy lapja, melyet ő felségétől »sowohl den äusseren, als inneren, der Konsistenz der Gesammtmonarchie schädlichen Einflüssen einen Damm zu setzen« engedélyt nyert, sokkal szükségesebbnek és sikeresebbnek bizonyult, mint a mennyire azt annak idején gondolta. A zágrábi nyomda, melyre utalva van, oly drágán dolgozik, hogy a lap jövedelme alig fedezi a nyomatás költségeit. Ellenfelei is sokkal többet árthatnak a hírlapnak, mint a mennyit akkor árthatnának, ha saját nyomdája van. A bán, a püspök, a káptalan, a megye, a város és az iskolai felügyelőség mind azt igazolják, hogy a kérelem teljesítése csak a közügy érdeke. A helytartóság elkerülésével nyújtja be folyamodványát, mert az magánérdeknek tekinti ezen kérelmét. Ezen lépésre bátorítja őt azon körülmény, hogy hírlapjának kiadására is közvetlenül az uralkodótól nyert engedélyt. Ha saját nyomdája van és ezzel kapcsolatosan bibliographiai intézetet alapíthat, könnyebben megküzd ellenfeleivel, a kik a fejlődésnek induló horvát-illyr nyelvet és irodalmat el akarják nyomni ; a horvát kulturát pedig annál is inkább fel kellene lendíteni, nehogy a fejlődésnek indult szerb irodalom és kultura túlszárnyalják. Feltűnő, hogy az illyrismus vezetője, a ki otthon és lapjában a horvátság és szerbség teljes egybeolvasztását hangoztatja, a felségfolyamodványban ennyire szembeállítja egymással a horvát és szerb művelődés érdekeit. Az első folyamodvány tagadó elintézést nyer s Gaj aggódik, hogy a másodikra is ily sors vár. Ezért nem habozik, hanem szeptember 28-ikán megismétli s kérvényében megdönti mindazon érveket, melyekre a tagadó válasz hivatkozott : hogy Gaj nem tanulta a nyomdaipart, hogy a lap kiadása nem teszi indokolttá Zágrábban a második nyomdát, hogy a lapszerkesztés és nyomdatulajdon nem egy kézbe valók. Ezen érvekkel szemben kimutatta Gaj, hogy Magyarország több városában, továbbá Zágrábban és Károlyvárosban is a nyomdatulajdonos nem kitanult nyomdász, hogy Gráczban és Prágában is lapszerkesztőség és nyomdatulajdon egy kézben vannak s Wigand Frigyes, a Pozsonyi Hírlap szerkesztője, éppen nem régen, 1836 szept. 13-án nyert engedélyt nyomdaműhely nyitására.1 Az engedély késik ; ezért 1837-ben államférfiak támogatását kéri ; egyiktől azt a választ nyerte, hogy nem fogja pártolni ügyét, mert tervei gyanúsak, mert reactionarius szándékai vannak. De Gaj hosszabb beszélgetés után rokonszenves modo-1 Ugyanott XXXII.