Századok – 1912

Tárcza - Mika Sándor † 398

táRcza. 399 könyv tulajdonképpen nem is élet-, hanem korrajz, a melyben Erdély és különösen Brassó város politikai viszonyait és jelentőségét festette meg. A külföldi és az erdélyi történetnek volt hivatott müvelője. Eleinte főképp a középkor elejével foglalkozott, akkor írta A pápaság felemelkedése a XI. században (1883.), Banké felfogása a középkor kezdetéről (1884), Az investitura kérdése (1884.) czímű értekezéseit. Érdeklődése az egyetemes történet más korszakai iránt más tárgyakhoz is elvezette : Richelieu líbornok-minister befolyása Francziaországra és Európára (1879), A franczia forradalom a legújabb világításban (1885). Brassóban főképp az erdélyi történet felé fordult. Weiss Mihály életrajzán kivűl ebből az időből származnak : Egy szász történetíró a mult századból : Hermann Mihály (1888), Egy év Brassó és Erdély történetéből, 1613 (1891), I. Rákóczi György összeköttetése Brassóval (1893*4). Utolsó nagy munkája A hűbériség és a keresztes hadjáratok korának története volt (1900), a mely után már csak a történettanítás szolgálatában álló munkák szerkesztésével foglalkozott. Áthelyezése Budapestre ugyanis életében jelentős fordulatot hozott . Csakhamar a gyakorló főgymnasiumhoz, majd a báró Eötvös Józsefcollegiumhoz került, a hol egészen a tanárképzésnek szentelte minden idejét. Gyönge fizikuma, folytonos betegeskedései akkor kivették kezéből a tollat. Attól az időtől kezdve már csak keveset írt, de tanítványai tisztelettel hajoltak meg nagy tudása előtt, mely az európai történet egész széles mezejét átfoglalta, s a mely sohasem maradt el kora mögött, mert. még betegségében sem mulasztotta el, hogy a hazai és a külföldi történetirodalom kiváló újdonságait áttanulmányozza. A középiskolai történettanítás terén pedig összefoglaló szempontok szerint csoportosított előadásaival valósággal új utakat tört, s ha a történettanítás az utolsó évtizedekben mélyebben szántott, mint azelőtt, abban Mika Sándornak jelentékeny érdeme van. A tanárképző-intézet gyakorló főgymnasiumában, egyetemi előadásain, de főképp a báró Eötvös József-collegiumban nagy hatással volt az ifjú történettanári nemzedék nevelésére. Valósággal magához lánczolta azokat a tanárjelölteket, a kik szomjúhozva a tudományt, tanulni és munkálkodni vágytak. Magához vonzotta őket tudásának nagy anyagával, széles mezőket áttekintő szellemével és egyszerű egyéniségének szelídségével és nemességével. Egykor maga is a Szilágyi Sándor környezetében tapasztalva, nagyon jól tudta, hogy az ifjú kutató első próbálkozásainál milyen sokat jelent a buzdító szó, az irányító vezetés. Es a mint lassanként mind többen és többen kerültek ki kezei alól, írószobája valóságos középpont lett, a melyet hosszú évek multán is sűrűn és szívesen kerestek föl tanítványai. A Történelmi Társulat gyűléseire szorgalmasan eljárt s ott is rendesen az ifjabb nemzedék tagjai közt láttuk szelíd alakját.