Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. Ism. Horváth Sándor 378

880 TÖRTÉNETI IRODALOM. A 92. lapon azt mondja : »Arra nézve, hogy Széchényi Mihály birtokai Széchenyi Mártonra, fiára szállottak, egyetlen biztos nyomunk van. Becskén a legújabb időkig fennmaradt az a hagyomány, hogy a község határában fekvő Mártonrét egykori tulajdonosáról, Széchényi Mártontól vette nevét«. A szerző szerint tehát : a hagyomány — biztos adat ! A mű további részeinek bírálatába nem bocsátkozunk. E tekintetben utalok Görcsönyi Dénesnek a Katholikus Szemle 1912. évf. II. füzetében (243—247. 11.) megjelent talpraesett ismertetésére, a melylyel mindenben egyetértek. Röviden összegezve az elmondottakat : A középkori birtokos Gyürky és a vele rokon középkori Széchényi családnak a Záh (Zách) nemzetségből való leszármazása hitelt érdemlő módon igazolva nincsen, és ezt olyképpen, a mint a szerző megkísérlette, igazolni nem is lehet. Az, hogy az 1300-ban szereplő Pál, László honti esperes testvérének, az 1262-ben szereplő Mihálynak a fia, bizonyítva nincsen. Az, hogy Pál—Jakab—Dénes—Tamás—Benedek—Benedek (a ki 1503 és 1542-ben szerepel) fiai : Tamás és Mihály, a veszprémi kapitány, okiratilag, kétséget kizáró módon bizonyítva nincsen. Végűi az, hogy Széchényi (Szabó) Márton, az 1629 nov. 26-án czímeres nemeslevelet nyert György és Lőrincz kétségtelen édesatyja (95.1.) Mihálynak, a veszprémi kapitánynak lett volna a fia, illetőleg az, hogy ez a Széchényi Szabó Márton a középkori, birtokos nemes Széchényi családnak, helyesen a kétségtelen birtokos nemesnek ismert Széchényi Benedeknek (1503, 1542.) egyenes utóda lenne, okiratokkal, hitelt érdemlő alakban igazolva nincsen. Úgy, hogy e tekintetben a magunk részéről a már-már elavultnak mutatkozó Nagy Iván, vagy ettől eltekintve Fraknói Vilmos nézetéhez csatlakozunk. Jóhiszeműleg ma sem tudunk a gróf Széchényiek leszármazásáról több hiteleset megállapítani, mint a mit Fraknói Vilmos : Gróf Széchényi Ferencz (1754—1820.) cz. 1902-ben megjelent művében állít, s a mit erről szerzőnk műve 12. oldalán kivonatosan közöl. És ezzel az az ábránd, a melyet a szerző a gróf Széchényiek leszármazása körűi művének megjelenésekor bennünk keltett, teljességgel szétfoszlott. De meg kell még emlékeznem ezenkívül a kötet végén adott Függelék-mi, illetőleg az abban közölt egyes oklevelekről. Egy okmánytár mindig tükre, mértéke közlője lelkiismeretességének, tudásának, pontosságának. A könnyebben hozzáférhetőket azért hasonlítottam össze