Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

376 krajnyák edvárd. oda jutott. A mi pedig ellenfeleit illeti, pártoskodása abban áll, hogy igen ritkán tudjuk meg a maga valójában, hogy tulajdonképpen mit akartak ; itt mindig általános beszéd és vita támad, a mely ott, a hol a csehekről van szó, valóságos pamphlethoz közeledik. Az bizonyos, hogy a Lajtán innen magyar ügyeket illetőleg szóhoz nem jutottak, és hogy akkor a tények nem adtak nekik igazat ; de abból csak az következik, hogy nagy pillanatok a kérdést helytelenül oldották meg s nagy válsággá változtatták át. Ez áll úgy a közös ügyek igazgatásáról, mint a birodalom két felének alkotmányáról. Ez a magasabb szempont — nem az ellenfél, hanem a birodalom szempontja — Wertheimernél hiányzik. S mégis Andrássy oly gyakran hivatkozott rá, természetesen csak akkor, ha kapóra jött. Andrássy minden helyzetben teljes erővel a cseh nemzet ellen dolgozott. A vele való kiegyezést a dualismus ellen való támadásnak jelentette ki, azonban tettleg félt az osztrák szlávoktól a magyarországiak miatt. Es mikor a császár meg lévén győződve Cislajtánia belső igazgatásának helytelenségéről, de leginkább Poroszországnak Napoleonnal szemben elért sikereitől nyugtalanítva a cseh királyságból oly birodalmi bástyát akart alkotni éjszakon, a minőt a lengyelek alkottak s délen a horvátok, Andrássy meghiúsította az uralkodónak ezen, a mint azt már biztosan tudjuk, kedves eszméjét.« Sok új fényt derít Wertheimer könyve a deczemberi alkotmányt követő első évi kiegyezési kísérletekre ; azaz a porosz követek vezetik a világot. Wertheimer megelégszik jelentéseikkel, nem törődik a törvényhozó testületekkel, a közvéleménynyel, a sajtóval ; innét van művében a színek hiánya. Azonban a porosz követek jelentései megmutatják, hogy mennyi függött itt a külföldi helyzettől. Czikke végén Hoch részletesebben tárgyalja a cseh kiegyezést, s a Hohenwart-ministerséget s különösen az 1870. évi szept. 20-án megtartott koronatanács lefolyását, melyben Hohenwart megbukott. Nehezére esett — úgymond — a császárnak őt elbocsátania s lemondania arról a reményéről, hogy a csehek Bécsbe jönnek. A fordulat csak másnap következett be, mikor Hohenwart és Andrássy még egyszer megjelentek közös kihallgatáson. Ennek végén Andrássy külön meghívást kapott az uralkodótól, a ki így szólt hozzá : >>Beust gróf érveléseit meg nem értettem, de az önéit igen, s csak az ön kedveért döntöttem így.« Andrássy ezt Orczynak mondta ; de az több, mint kétséges, mert a cseheket a császár egyenes óhajtására még egyszer meghítták Bécsbe. Sajnos, hogy már meg nem tudjuk, miről tárgyaltak velük, mily compromissumokat ajánlottak nekik.