Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

EGY CSEH TÖRTÉNETI FOLYÓIR AT. 369 E művet nagy haszonnal fogják olvasni mindazok, a kik tudni akarják, hogyan fejlődtek a történetről való nézetek és a történeti kritika az olasz befolyás alatt a német humanisztikus történetírásban. Susta József teljes 8 apró nyomású oldalt szentel Wolf Gusztáv »Einführung in das Studium der neueren Geschichte« cz. művének ismertetésére, a melytől rendkívüli elismeréssel nyilatkozik. Ismertetése elején általánosan megjegyzi, hogy oly könyvet, a mely magában elégséges volna arra, hogy belőle a kezdő a történetírói munkásság helyes módszerét elsajátítsa, tán sohasem fognak megírni. A források tudományos használatának általános elveit szabályokba lehet ugyan foglalni, de a történeti kutatás alapfeltételét, a finom érzéket s a mult időkre való helyes tekintet ajándékát elméletileg megtanulni nem lehet, ez csak a közvetlen gyakorlat útján sajátítható el. A fönt említett mú szerzője, aki freiburgi egyetemi előadó, ennek teljes tudatában van s azért elérhető czélra szorítkozott. A történeti módszer általános szabályait más könyvekre bízván, művében inkább arra törekedett, hogy összefoglalja az újkori történethez vezető források eddigi ismeretének lényeges részét, összefüggő egészbe gyűjtse össze az egyes csoportjairól szóló szétforgácsolt ismereteket s egyszersmind értékelje az encyklopaedikus s részletes jellegű segédeszközök egész sorát, a melyek jókor való és helyes használata a szakmunka fontos titkát képezi. A szerző műve bevezetésében kiemeli ily mű megírásának nagy nehézségeit, úgy hogy le kell mondania arról, hogy a támasztandó igényeket mindenben kielégítse. A mű ismertetője teljesen méltányolva e nagy nehézségeket, nem szemrehányásként akarja megjegyzéseit megtenni, hanem inkább indítványokat akar tenni egy második kiadás kiegészítésére, a melyet rövid idő alatt vár. A bevezető fejezetben a szerző néhány megjegyzést fűz az újkori történet kutató módszerének fejlődéséhez. A szerző azután majdnem közvetetlenűl fog bele a források kategóriáinak a fejtegetésébe s a következő különböző fejezetekbe, mintha csak úgy alkalmilag tenné, belesző megjegyzéseket, gyakran hosszas czikkeket az irodalomról, bibliographiai és más segédeszközökről. Ezt már nagy hiány gyanánt lobbantották szemére. Az anyag, a melyet maga ilyen fejezet számára műve különböző részeiben egybegyűjtött, tényleg tiszteletet kelt ^sokoldalúságával s nagy áttekintésről tanúskodik. Itt azonban Susta nagy hiányra mutat rá. A szerző egyáltalában nem pillantott be a szláv irodalomba. Mindaz, a mi a német világtól keletre fekszik, mintha rá nézve nem is léteznék. Ez a szempont különösen az újkori történetnél nagy hátránynyal jár a történetíróra.