Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

364 krajnvák edvard. északon, s hogy háza Prágában társadalmilag a legelőkelőbb és legmérvadóbb volt. E szempontból kell megítélni az ő jelentéseiket is. Bár a spanyol követeknek igen széles hatáskörük volt, mégis csak a Pyrenaei-hegyeken túl irányították a spanyol politikát. III. Fülöp alatt a külpolitikát illetőleg az államtanácsban döntöttek. Ott vitatták meg a XVII. század elején a csehországi viszonyokat is. Borovicka az államtanács egyes tagjainak jellemzésével értékes adalékot nyújtott az államtanácsi jegyzőkönyveknek, mint történeti forrásnak a kritikájához. Döntő befolyáshoz jutott az államtanácsban 1617-ben Zuniga, a ki azelőtt követi minőségben működött Prágában. »Úgyszólván végzetes volt ránk nézve az, — írja a szerző, — hogy e forrongó években (1618—21) a spanyol királynak oly tanácsadója volt, a ki oly kitűnően ismerte a német viszonyokat és a mieinket.« — Borovicka könyve mindenesetre nemcsak szívesen látott tanácsadója lesz mindenkinek, a ki Simancasba megy, hanem értékes segédkönyve annak is, a ki II. Rudolf és Mátyás királyok uralkodását akarja megírni. Krofta Kamii Hanusnak »Voigt Miklós Adaukt« cz. újabb művét ismerteti és bírálja. Hanus a Csehországban felébredt tudományos élet kutatását tűzte ki tanulmányai tárgyáúl, különösen annak történelmi oldalát. Előbb főképviselőinek, különösen Péter Bonaventurának és Dobner Gelasiusnak irodalmi működését tárgyalta alaposan és áttekinthetően, azután Dobner tanítványának, Voigt Adaukt tudós piaristának irodalomtörténeti jellemzését s művei részleges taglalását iparkodott adni. Legtöbb figyelmet szentel Voigt irodalomtörténeti, Effigies vagy Abbildungen, Acta literaria cz. s más kisebb iratainak s kiemeli ébresztő és hazafias tendentiájukat, a mely a bécsi II. József korabeli germanophil s radicalis felvilágosultság ellen fordúl, a mellett méltatja tudományos értéküket. Rámutat arra a haladásra, a melyet Balbinnak »Bohemia docta« cz. művével szemben a Voigt-féle »Effigies« feliratú 4 kötetes műve mutat, a mely a cseh kultúrának a legrégibb időktől a XVIII. századig terjedő bio-ёз bibliograhp'ai képét nyújtja. Különösen érdekesen mutatja ki Hanus, mennyire Balbin fölé emelkedett Voigt piarista létére a hussitismus és a cseh reformatio megítélésében. Hasonló jelentősége van Acta literaria cz. művének, a mely az előbbi főművét egészíti ki. Hanus Ítélete szerint Voigt volt tulajdonképp az első, a ki műveivel feltárta a világnak a cseh irodalmi és kulturai gazdagságot s vele egyenesen vagy közvetve hatalmasan belenyúlt a cseh renaissance fejlődésébe. Voigtot minden munkájánál katholikus és liumanistikus elfogultsága ellenére tisztán történelmi érdek vezette. »Über den Geist der böhmischen Gesetze« cz. műve annak