Századok – 1912
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1
A HORVÁT TÖRTÉNETÍRÁS ZÁTONYAI. 25> Horváthy nevet, de nem voltak horvátok és a többi főemberek, a Laczkfyak, Szécsyek, Kanizsayak bizony mind olyanok, hogy a horvátok hiába igyekeznek őket magukhoz számítani. Hogy Nápolyi Lászlót kik emelték fel trónra, nagyon szépen megírja egy flórenczi jegyző és szemtanú ott lenn Zárában, érdemes ezt elolvasnia Grubernek a Monumenta Vatimna I. t. IV. 614—15. lapjain. Nincs biz azok közt horvát, ha csak Hervoja bosnyák főurat magukénak el nem fogadják. Nem ismerik Magyarország középkori történetét, hanem csak egy kicsiny szegletből nézegetnek körül a horvát történetírók, midőn a kormányzás, bíráskodás, adózás és hadakozás terén Horvát- és Dalmátországoknak adott kiváltságokból és a csupán ezen területekre czélszerű intézkedésekből külön horvát királyságra vagy önálló nemzetre gondolnak. A magyar király a XI— XIV. századokban teljes hatalmú volt. 0 a maga királyságából akkora területet, a mennyit jónak látott, akkora joggal, a minő czélszerű volt, átadott fiának, testvérének, rokonának, esetleg helytartójának, de az, a ki ily területet kapott, azért nem volt a magyar királytól független, külön uralkodó. 1047-től 1106-ig Magyarország keleti fele, 1226—35 Erdély, 1259—70 Magyarország keleti fele állandóan külön herczegség volt, de nem volt külön állam ! Még Nagy Lajos is előbb a Szepességet, azután Erdélyt adta oda herczegségűl öcscsének, István úrnak és csak utoljára Szia von- és Horvátországot. A sziavon és horvát herczegeknek adott területet is a király tetszése szerint nagyobbította 3—4 dunántúli vármegyével, vagy kisebbítette. De ez mind a király hatalmából, engedelméből volt, nem pedig holmi nemzetközi szerződésből. Erdélyben 1110—1526-ig mindig más volt a kormányzás, más a törvényszerzés, más az adózás, más a hadakozás módja, mint a Meszesen innen, de azért nem volt független királyság. Nem tehetek róla, de mivel a horvát történetírók nem akarják észrevenni, kénytelen vagyok felhívni figyelmüket II. Andrásnak azon kiváltságlevelére, a melyet 1224-ben a szebenvidéki szászoknak adott.1 Tessék nyugodtan elolvasni ! Éppen azon kiváltságokat 1 Fejér : Cod. Dip. III/l 441. Urkundenbuch zur Gesch. des Deutschen in Siebenbürgen I. 34—35.
