Századok – 1912
Történeti irodalom - Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Ism. –ő. 295
296 történeti irodalom. tivitást lehetetlenné teszi, de mindenesetre az író szubiectivításának előtérbe állítása.1 Az is természetes dolog, hogy különös természeti tünemények nagy érdeklődést keltenek egy nem egészen nagy város történetében, de nem mernénk állítani, hogy egy nem ezen városbeli születésű író :'s felemlítésre méltónak találta volna őket. Mert hiszen e nélkül is van elég följegyezni való egy olyan városnak életében, mmt a milyen Miskolcz 14.» Mmdig a hadak útjában levő városunk, mint az előző korszakban, úgy a legújabb kor háborúinak küzdelmeiben, csapásaiban és terheiben is bőven osztozott«, mondja az igazi történeti részt bevezető fejezet első mondata. Ez a fejezet a franczia forradalomtól kezdve a magyar szabadságharcz leveréséig hűségesen számot ad arról, milyen részt vett Miskolcz város e két nagyjelentőségű háborúban. Különös részletességgel tárgyalja a munka Szemere Bertalannak felsőmagyarországi kormánybiztosságát és az orosz interventiót, majd a muszkák bevonulását. A muszkákra nézve szinte minden napról van följegyezve valami adat. A harczok korszakára következett a béke ideje. Az alkotmányosság helyreálltával a város azonnal megkezdi a küzdelmet azért, hogy régi kiváltságainak folytatásaképen külön törvényhatóságot szerezzen magának. 1868-ban az igazságügyministeriumhoz beadott kérvénynyel kezdődik ez a törekvés és az 1907. deczember 14-én szentesített 1907 : LIV. törvényczikkel végződik, mint a mely 1909 jan. 1-től kezdődőleg törvényhatósági joggal ruházza fel a várost. Ez a tulajdonképeni általános történelme Miskolcz városának, melyet részletes ismertetése követ az intézményeknek. Szóba kerül Miskolcz város egyházi életének, iparának, kereskedelmének (IY. kötet), színészetének és irodalmának története (V. kötet). A legnagyobb fokú részletesség ezekben is jellemzője marad a munkának, de talán egy kissé túlzott localpatriotismussal. A színészetről és az irodalomról szóló fejezet kisajátítja Miskolcz városa számára mindazokat, a kik vagy ott születtek, vagy egy ideig ott éltek, a nélkül azonban, hogy egész működésük színhelye ez a város lett volna. így kerülnek szóba Déryné, Egressy Gábor, Jókainé és mások is. Külön fejezet állítja egybe Miskolcz íróit, a mi csak teljesebbé kívánja tenni a XIX. századbeli Miskolcznak képét. 1 E subiectivitas az elbeszélésben néha kissé különös mondatokban nyilvánul. Pl. »Már a XVIII. század végén megindult franczia háborúk hatása alatt 1767-ben kaszárnyát és katonai istállókat, 1883-ban pedig »lóiskolát»« építettünk az újvárosra.« Pedig az író erre az időre nézve nem kortárs.
