Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - I. közl. 279

286 krajnyák ed várd. Az első rész a másodiknak, a tulajdonképeni »Informatiónak<< a bevezetése. A mint a cseh rendek apológiájának, úgy az udvari »Informa tiónak« is az volt a czélja, hogy a külföldet a dolgok igazi állásáról felvilágosítsa. Ezt nemsokára követi »Kielégítő evangélikus magyarázata a cseh apologiának« cz. füzet, a melynek szerzője bizonyos protestáns párttöredék szószólójának vallja magát, a császár magatartását igazolni törekszik, a rendekre hárítja a felelősséget s más úton, de ugyanazon következtetésre jut, mint az »Informatio«, hogy t. i. a cseh rendek lázadók, a kiknek a vallás csak köpenyegül szolgál politikai czéljaik eltakarására. Az 1618. év őszén adta ki Tanner Ádám jezsuita »Apologia pro societate Jesu« czímen védőiratát, a melyben rendjét a kiutasítási parancsban foglalt vádak ellen védelmébe veszi. Az ellentét Bécs és Prága között napról-napra mind jobban kiélesedett s az egyezkedések, alkudozások csak azért folytak tovább, hogy az ellenfelek időt nyerjenek erőgyűjtésre, fegyverkezésre. A cseh rendek szükségét érezték annak, hogy kiadják az igért nagyobb apologiát. A kész kézirat kiadását azért halogatták, hogy kompromittáló oklevelek közzétételével az alkudozások további folytatását meg ne akadályozzák, a mint azt a szász és pfalzi választófejedelmek politikája követelte. A mikor azonban a sziléziai rendek követsége Prágában megjelent, hogy a kölcsönös vádak valódiságáról meggyőződjék, a directorium tagjai vádjaikat 12 fejezetben összefoglalva, kétségkívül átadták a Prágában időző követség tagjainak. Midőn pedig a kisebb apologiára folyton szaporodtak az elleniratok, a rendek augusztus elején »Rövid jelentés« czímen nyilvánosságra hozták a császár vádjaira feleletüket. Ezen iratnak jelentékeny hatása volt nemcsak a sziléziai rendekre, a melyek aztán csatlakoztak Csehországhoz, hanem a választófejedelmekre is. Mindazonáltal nem bizonyult teljesen kielégítőnek, s a rendek még részletesebb apologia megírásán dolgoztak. Annyi meggyőző anyagot hoztak össze, hogy szívesen engedtek betekintést a kéziratba idegen országok, így a morva rendek kiküldöttjeinek, a pfalzi követnek, hogy őket ügyüknek megnyerjék. Midőn azonban a Bécs és Prága közt kitört ellentétek annyira elmérgesedtek, hogy már alig hitt valaki az alkudozások békés eredményében, a protestáns közhangulat nyomása alatt a directorium végre 1618. deczemberében beleegyezését adta abba, hogy a sokáig halogatott nagyobb apologiát kinyomassák. Az első kiadás hamar elkelt, a következő év elején megjelent a második kiadása s egyidejűleg lefordíttatták idegen nyelvekre, mindenek előtt németre, hogy annál inkább elterjedhessen a külföldön.