Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - I. közl. 279

280 krajnyák ed várd. mint logikai ellentétek. Egymással harczra kelnek, egymást áthatják, míg el nem vesznek, de nem telejesen. Belőlük mindkettőnek kiegyenlítésével új idea keletkezik, új nép, de már magasabb fokú. A Hegel-féle >>történetbölcselet<< rendszere egy ideig egyedül uralkodott, de nemsokára s önállóan fejlődött ki Francziaországban Comte rendszere s csak később Angolországban Spenceré. Németország csak a hatvanas években kezdett szabadulni a hegelismus uralmától. Természetes, hogy Palacky, a kinek alapos bölcseleti képzettsége volt, szintén a hegelismus hatása alatt állott ; erre vall történetbölcseleti tárgyalásának módja. Heidler azután azt kutatja, mennyire vette át a hegelismus főtételeit és methodusát, s állításait Palacky műveiből vett idézetekkel támogatja. Palacky az egyetemes és cseh történet megvilágításában felhasználta azt a dialektikai módszert, a melylyel Hegel a történeti eseményeket fejtegette, de csak történeti bölcseletében, magában a »történetében« semmiesetre sem. Szabadelvűségét, a melyet szintén az ifjú Németországból merített, csakhamar jelentékenyen megmásította s a nemzetiségi eszmével váltotta fel, a mely nála e jelszóban nyilatkozott meg : »Szabadságot minden nemzetnek« s a melyet 1876-ban ily alakban mintegy örökségül hirdetett, mikor a szláv ember természetét úgy jellemezte, hogy »nem akarván sérelmet szenvedni más fajbeliektől, sohasem gondol arra, hogy nekik sérelmet okozzon«. Hegelnek azt a tételét, hogy a szellem diadalmaskodik az anyagon, mert magasabb, fölötte áll, s hogy a szellem egyesíti s felszabadítja az emberiséget, átvette Palacky is, a mint azt műveiből vett több idézet bizonyítja. A szellem nála is az egyesítő ész, a melynek ellentéte a természet, az anyag, a dolgok véghetetlen különfélesége. Ez Hegelnek alapvető triadája. Palacky cseh történelmében dialektikailag jár el. Csehországban két törzset állít egymással szembe, mint két főelv képviselőit : a szlávokat, a békés, földmívelő, demokratikus népet, s a németeket, a hódító, feudális néptörzset. Ezek egyszersmind két. kulturát képviselnek, a melyek egymással harczban állva, századokon keresztül áthatják egymást. E harczból vezeti le cseh történetét s azt hiszi, hogy e verseny kibéküléssel fog végződni. E küzdelem folytán a csehek sokat vesztettek színszlávságukból, a nyugati kultura áthatotta őket, természetük megaczélosodott. Ezt Palacky tán sajnálja kissé, de megnyugszik benne avval a magyarázatával, hogy a csehek csak így tudták magukat fenntartani, míg az elbemelléki szlávok elpusztúltak. A másik esemény, a mely Palackyt cseh történetében leginkább megragadta, a reformáczió volt. Ennek felfogásában a