Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-20 KARÁCSONYI JÁNOS. király nevet, akkor ellenséges, háborús állapot lett volna Magyarország és Zára, illetőleg Velencze között. De idegen és hozzá még ellenséges királyhoz hogyan mertek volna fordúlni a zárai apáczák ? 1177-ben csak egyszerű egyházi zsinatra kellett volna mennie a zárai érseknek Spalatóba és mégis azt írja, hogy mindenfelől nagy szorongatásban van, mert, ha hajón megy, a velenczeiek, ha szárazon, a horvátok és magyarok fogják el.1

Mennyivel inkább veszedelmesebb volt a helyzet 1102-ben. Ha béke volt, akkor ez 1102-iki írásra nem volt szükség, mert az 1097-iki békekötés a zárai apáczákat is teljesen védelmezte ! Ha háború volt, nem lehetett nekik a magyar királyhoz folyamodni, mert monostorukat feldúlták volna a záraiak és velenczeiek. Nyilvánvaló tehát, hogy ez 1102-re tett irat hamisítvány és csak 1190 körül készült. Hamisítványra pedig hivatkozni nem szabad ! Kivált nem szabad az döntő, államjogi kérdésekben, mert teljesen felforgatjuk a fejlődés rendjét ! A horvátok persze legalább a koronázást szeretnék megmenteni e hamisítványból és nem bírják elképzelni — pedig hát a képzelet máskor sebesszárnyú sas náluk — miért tette volna bele a hamisító ez állítólagos eseményt a hamisítványba, mikor anélkül is megszerkeszthette volna a levelet ? De hát nem is képzelni kell azt, hanem tudni a többi hamisítók szokását. Egyszerűen a hamisítónak okát kellett adnia a szabadalomlevél keletkezésének. Mint ahogy Zára városa 1091 körül a templomfelavatást használta fel okul a városi szabadság megadására, királyi levél kiadásáról lévén szó, a hamisító legegyszerűbbnek találta egy bemutató (és nem felavató) koronázás és azt követő tanácskozás felemlítését a királyi szabadság megadására. Ez 1190 táján még oly közönséges és természetes volt, hogy egy bíró sem ütközhetett meg rajta. Hogy történetileg nem volt igaz, azzal a hamisító nem törődött, jogi szempontból a bírónak sem volt köze hozzá és így benne maradt. De mi, a kik immár teljesen érdektelenül nem a zárai apáczák adómentességét, hanem csupán a történeti valót keressük, kell, hogy elvessük azt, mint a történeti igazság kiderítésének nagy 1 Smiciklas : Cod. Dipl. II. 149.