Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-16 KARÁCSONYI JÁNOS. ordinäre szavakat használja, mert hiszen a Velenczével oly szoros •összeköttetésben álló dalmát olaszok mást nem is hallottak. Érdekes összehasonlítani a toldalékot egy a selói Szent-Péter monostorban élő szerzetestől a XIII. század végén írt nagyzoló feljegyzéssel. Eszerint valaha Horvátországhoz tartoztak volna Durazzó-tól kezdve egész a Szerémségig és a Dráváig nyúló országok és 7 bánságra lett volna felosztva (többek közt albániai és pozsegai bánságokra), e 7 bánt azután a 6 előkelőbb nemzetségből választottak volna, a zsupánokat (comités) pedig a másik 6 nemzetségből. Maga Racki is beismeri, hogy e feljegyzés gyönge hitelű s bizonyos, hogy az igaz állapotokkal hadilábon áll (csak 1273-ban volt 7 bán, de a magyar királyságban !), de azt el kell ismerni, hogy a 6 előkelőbb nemzetség nevét jól írta le : Kacigi, Cucari, Svacigi, Cudomirigi, Mogorovigi, Subigi-nak. Az is bizonyos, hogy említ oly horvát főurakat, a kik a XI. században csakugyan éltek, például Saruba-t a jupant és a Szvinimir idejében élő Péter bánt.— Látszik ebből, hogy a feljegyző átnézte legalább a maga monostorának a régi leveleit. Nem követett volna el tehát a hírhedt toldalékkészítő sem oly számos, nyilvános hibát, ha a Horvátországra vonatkozó okleveleket olvasta volna és nem az ujjából szopta volna az egész elbeszélést. Mivel a toldalékkészítő dalmát-olasz volt, rátalálunk a nyitjára -annak is, miért teszi a horvátok állítólagos meghódolását 1102-re. Már Tamás főesperestet félrevezette a spalatói egyház jogának és birtokainak védelmére készült és 1103-ra tett hamisítvány. Ö azért helyezte Dalmátország meghódítását 1103-ra. De írja azt is, hogy Horvátország (Sclavonia) meghódítása előbb történt. Tehát a toldalékkészítő egy évvel ezt előbbre tette. Ez a nyitja annak is, hogy a toldalékkészítő úgy fogja fel Horvátország elfoglalását, mint egy jól megerősített olasz városét. A középkori olasz városok a megerősített falak mögül persze szépen alkudozhattak és olyan király, a kinek serege nagyobbrészt lovasokból állott, természetesen alkudozásokkal igyekezett az ilyen várost megnyerni. Az ilyen városokat a hódító először felszólította, mily feltételek alatt adják meg a várost és ez esetben a követek megjelenése már egyúttal a meghódolás jele, a kiket szívesen kell fogadni, békecsókra bocsátani és csak azután tárgyalni.